
Lesz-e nagy?
ĀHogy ki? Hát, az ember. Akiről József Attila gyönyörűséges versében, az Ars poetica címűben azt írta: „Én mondom: Még nem nagy az ember. / De képzeli, hát szertelen”

ĀHogy ki? Hát, az ember. Akiről József Attila gyönyörűséges versében, az Ars poetica címűben azt írta: „Én mondom: Még nem nagy az ember. / De képzeli, hát szertelen”

ĀTömörkény István tollából való az alábbi idézet: „A pusztákon, tanyákon élő ember különösen rá volt utalva arra, hogy a betegségére maga keressen valami orvosságot”

ĀAz utódállamok utódállamai – Csehszlovákia és Jugoszlávia darabokra esett szét – ismét elérkezettnek látják az időt, hogy legalább gondolati szinten létrehozzák a kisantantot

ĀNemzedékem elméjének nyiladozása idején nem olvastuk Németh László műveit, hogy mégis miként születhetett meg bennünk az érzés, hogy magyarnak lenni küldetés – valamiféle elithez tartozásnak számít –, nem tudom

ĀFRICSKA. Nem mindenhol volt olyan stresszes a kutyáknak a szilveszter, mint mifelénk

ĀA közvélemény tudatos formálása fontos lenne. Sok észszerű javaslat fogalmazódott meg e téren

ĀDecember végén Pierre Vandier NATO-parancsnok arról beszélt, hogy az ukrajnai háború szétlőtte azt a nyugati elméletet, miszerint az erőteljes liberális érzékenyítés elhozza a demokráciát. Nem hozta el

ĀTöbbnyelvű emberként egyre inkább úgy veszem észre, hogy a magyar anyanyelvű emberek jelentős része rosszabb formában kommunikál még élőszóban is, mint korábban

ĀNincs éppen víg kedvében a világ, ez vitathatatlan. Ugyanakkor ebben az új esztendőben öröm hallani vagy olvasni Barki szavait, miszerint a világon semmilyen jogtalanság sem tart örökké
ĀTalán nincs is olyan ember Magyarországon, aki ne tett volna már élete folyamán valamilyen újévi fogadalmat, amit aztán vagy sikerült megtartania, vagy nem
ĀAmi a szemünk előtt történik, az a demokrácia elfajulása, ami azonban nem új jelenség
ĀAz ünnepek körüli kavargásban vonatozni legalábbis olyan, mint hajózni: necesse est, azaz szükséges
ĀEgy Nobel-díjas amerikai közgazdász szerint az igazi hatalom a legjobb „történetmesélők” („storytellers”) kezében van, vagyis mondhatnánk némi kesernyés öniróniával, nincs mese, csak mese van
ĀFerenc pápa pontosan kijelölte Európa hivatását és küldetését: ez a kereszténységben való újjászületés, a Krisztus-hitben való megújulás
ĀFRICSKA. Sajátos módját választotta Amerikában egy középkorú úr annak, hogy némi pénzhez jusson
ĀÖssznemzeti értékváltozás kell a lélek gyógyításához: rend, szakralitás, önazonosság. A múlt felé pedig kiengesztelődés
ĀSZOBAKATEDRA. Egy verssel való azonosuláshoz talán elsősorban bent (benne a versben) kell lennünk, mert ott van a beszélő is, ott találkozunk vele (és önmagunkkal)
ĀEbben a furcsa, elbizonytalanodott, eldurvult világban, az örökös háborúságok idején nagyon nehéz megmondani, miben reménykedjen az ember. A hit nyilván segít, akinek segít
ĀA páfrányfenyő a legősibb növény a földön. Már kétszázötvenmillió évvel ezelőtt is létezett. Sokáig kihaltnak hitték, mígnem egy német botanikus és orvos, Engelbert Kämpfer 1691-ben rátalált Japánban
ĀFRICSKA. Végre itt van, amire vártunk, közzétették Michel de Nostredame, 16. században élt francia csillagász-asztrológus, orvos 2025-re írott próféciáit
ĀSzíriában az idősebb és a fiatalabb Aszad regnálásának fél évszázada alatt mindenkit üldöztek, aki nem alavita volt, ez a szekta adta szinte az ország teljes felső vezetését