Tudomány
A világ leglassabb kísérlete csaknem száz éve tart
Ez a kilencvenhét éves kísérlet bizonyítja, hogy a szilárd anyag folyhat
A Queenslandi Egyetemen (Ausztrália) működő Pitch Drop Experiment a világ leghosszabb ideje futó laboratóriumi kísérleteként ismert.
1927-ben kezdődött, amikor Thomas Parnell fizikus elhatározta, hogy bebizonyít valamit, ami elsőre szinte lehetetlennek tűnik: egy szilárdnak tűnő anyag valójában folyadékként viselkedhet.
A kísérlet középpontjában álló anyagot szuroknak nevezik. A szurok egy fekete, kátrányszerű anyag, amelyet egykor gyakran használtak hajók vízállóvá tételére.
Szobahőmérsékleten szilárdnak tűnik és tapintható. Ha kalapáccsal ütöd, akár az üveghez hasonlóan összetörhet. De tudományos szempontból a szurok nem igazi szilárd anyag. Rendkívül viszkózus folyadék, ami azt jelenti, hogy folyhat – csak nagyon-nagyon lassan.
Ennek bizonyítására Parnell felmelegített egy kis szurkot, és egy üvegtölcsérbe öntötte. Ezután több évig hagyta ülepedni.
1930-ban elvágták a tölcsér szárát, lehetővé téve a szurok lassú lefelé irányuló útját. Azóta a kísérlet abból állt, hogy megvárták, amíg a szurokcseppek a tölcsérből az alatta lévő főzőpohárba hullanak.
Innen vált híressé a kísérlet. A kezdete óta mindössze kilenc csepp esett. A kilencedik csepp 2014 áprilisában vált le egy főzőpohár cseréjére irányuló műtét során. A tizedik csepp még mindig képződik.
Azért tart ilyen sokáig, mert ez a viszkozitás. A viszkozitás azt méri, hogy egy folyadék mennyire ellenáll az áramlásnak. A víz alacsony viszkozitású, ezért gyorsan folyik. A méz nagyobb viszkozitású, ezért lassabban folyik. A szurok esetében ez egy teljesen más szint.
A Queenslandi Egyetem a szurkot a világ legsűrűbb ismert folyadékaként írja le, a Guinness Rekordok Könyve pedig megjegyzi, hogy a kísérlet kimutatta, hogy a szurok körülbelül 100 milliárdszor viszkózusabb, mint a víz.
Ezért olyan hasznos oktatási eszköz a Koromcsepp Kísérlet. Megkérdőjelezi a szilárd és folyékony anyagokról alkotott mindennapi elképzeléseinket. Az anyagokat általában az alapján ítéljük meg, amit rövid időn belül látunk. Ha valami nem mozdul előttünk, azt szilárdnak nevezzük.
De a tudomány gyakran az emberi türelmet messze meghaladó időskálákon dolgozik. Egy hegy állandónak tűnhet, de erodálódhat.
Az üveg merevnek tűnhet, de az anyagok eltérő körülmények között eltérően viselkedhetnek. A pitch azt mutatja, hogy egyes anyagok a mindennapi életben szilárdnak tűnhetnek, miközben hosszú ideig folyékonyak maradnak.
A kísérlet a majdnem-balesetek furcsa története miatt is híres. Évtizedekig senki sem látott személyesen leesni egy cseppet sem. A cseppek vagy alkalmatlan pillanatokban hullottak, vagy a kamerák nem tudták rögzíteni őket.
A nyolcadik csepp 2000-ben történt, a kilencedik pedig 2014-ben. A kísérlet ma online is megtekinthető, így a tudomány egyik leglassabb eseménye egyfajta globális várakozási játékká alakul.
A kísérletet nem a technológiai bonyolultság teszi figyelemre méltóvá. Valójában nagyon egyszerű: szurok, egy tölcsér, egy főzőpohár és idő. De pontosan ez az egyszerűség az oka annak, hogy működik.
Láthatatlan gondolatot tesz láthatóvá. A viszkozitást a tankönyvi kifejezésből valami olyasmivé alakítja, amit egyetlen képpel megérthetsz: egy cseppé, amelynek évekbe telik leesnie.
A Szurokdobási Kísérlet nem a sebességről, a látványosságról vagy az azonnali eredményekről szól. Emlékeztetőül szolgál arra, hogy a természet nem mindig olyan ütemben halad, ahogyan azt az emberek elvárják. Vannak igazságok, amelyek csak akkor derülnek ki, ha valaki elég türelmes ahhoz, hogy folyamatosan figyelje a folyamatot – írta meg az Interesting Engineering.
