Tudomány
Több ezer éves rejtély oldódhat meg: a múmiák szaga mindent elárul
Roncsolás nélkül derítik fel az ókori temetkezési szokásokat
A Bristoli Egyetem vegyészei által vezetett vizsgálat kimutatta, hogy a múmiákhoz kapcsolódó szag nem pusztán az idő múlásának vagy a bomlásnak a következménye. Sokkal inkább a balzsamozás során használt anyagok, valamint a testet borító szövetek és egyéb anyagok összetett keverékéből ered. Ezek a fennmaradt kémiai nyomok együtt azt is megmutatják, hogyan változtak és váltak egyre kifinomultabbá a mumifikálási eljárások az évszázadok során.
A kutatás vezető szerzője, Vanyüe Csao, a Bristoli Egyetem szerves geokémiával foglalkozó kutatója így fogalmazott: „Eredményeink jelentős előrelépést jelentenek az egyiptomi történelem és a mumifikálás lenyűgöző szertartásának megértésében. A szagok elemzése új felismeréseket hozott arról, miként fejlődött ez a gyakorlat az idők során, és hogyan vált egyre összetettebbé.”
A múmiák körüli levegő vizsgálata
A kutatók a múmiák szagának forrását úgy vizsgálták, hogy rendkívül apró – nagyjából borsszem méretű – minták körüli levegőt elemeztek. Ez a módszer eltér a hagyományos eljárásoktól, amelyek gyakran oldószerekkel dolgoznak, és károsíthatják a sérülékeny leleteket.
A vizsgálathoz korszerű analitikai módszereket alkalmaztak, amelyekkel zárt edényekben gyűjtötték össze a gázokat, majd elkülönítették az illékony szerves vegyületeket, hogy részletesen elemezni tudják azokat.
A kutatás során 19 múmiából származó 35 mintát – balzsamanyagokat és pólyákat – elemeztek, amelyek több mint kétezer évet ölelnek fel, az i. e. 3200 és i. sz. 395 közötti időszakból. Összesen 81 különböző illékony vegyületet azonosítottak, amelyek utalnak a balzsamozás során használt anyagokra és az adott korszakra.
A balzsamozás anyagai kémiai nyomokban
Ezek a vegyületek még igen kis mennyiségben is segítettek azonosítani a tartósításhoz használt anyagokat. Négy fő csoportba sorolták őket:
- a zsírok és olajok illatos vegyületeket és rövid szénláncú zsírsavakat hoztak létre,
- a méhviasz sajátos zsírsavakat és fahéjszerű vegyületeket,
- a növényi gyanták aromás anyagokat,
- a bitumen pedig jellegzetes szénhidrogéneket eredményezett.
A kutatók megállapították, hogy ezek a mintázatok korszakonként változnak: a korábbi múmiák egyszerűbb összetételűek, főként zsírokra és olajokra épülnek, míg a későbbiekben már bonyolultabb keverékeket használtak, köztük importált gyantákat és bitument is. Ezek drágább anyagok voltak, és alkalmazásuk nagyobb szakértelmet igényelt.
A test különböző részeihez eltérő eljárásokat alkalmaztak
A kémiai összetétel attól is függött, hogy a test mely részéből származott a minta. A fej és a törzs esetében eltérő mintázatokat találtak, ami arra utal, hogy a balzsamozók különböző „recepteket” alkalmaztak a test egyes részein, feltehetően a jobb tartósítás érdekében.
Kíméletesebb módszer a múmiák vizsgálatára
A kutatás egyik fontos eredménye, hogy ez az eljárás rendkívül kis mennyiségű anyag kimutatására is alkalmas, és olyan összetevőket is azonosítani tud, amelyeket korábbi módszerekkel nehéz volt kimutatni.
Ez az új megközelítés lehetővé teszi az ókori egyiptomi temetkezési szokások részletesebb feltárását, és pontosabb képet ad a balzsamozási eljárásokról, az anyaghasználatról és a tartósítás módjáról – írta a SienceDaily.
Emellett a módszer a múzeumok és gyűjtemények számára is különösen hasznos lehet, mivel a múmiák körüli levegő vizsgálata gyors és roncsolásmentes módot kínál a leletek tanulmányozására, miközben megőrzi azok épségét.
