Történelem
2300 éves egyiptomi múmiák rejtett betegségeit tárták fel
Két ókori egyiptomi múmia rendkívül modern üzenetet közvetített: a hátfájás nem új keletű probléma
A leletek két, Nes-Min (kb. 330-ban halt meg, valószínűleg 40-es éveiben) és Nes-Hor (kb. 190-ben halt meg, valószínűleg 60-as éveiben) néven ismert személyre vonatkoznak. A szkennelések nyilvános bemutatásra is kerülnek: mind a múmiák, mind az újonnan elkészített 3D-modellek szerepelni fognak a Los Angeles-i California Science Center kiállításán, áll a Keck Medicine of USC közleményében.
A szkennelések belsejében: egy gerinc, amely elmeséli a saját történetét
Nes-Min esetében a CT-vizsgálat egy összeomlott ágyéki csigolyát tárt fel – ez a sérülés típusára utal, amely az életkorral járó kopást és valószínűleg hosszú távú kényelmetlenséggel járt. Summer Decker, a Keck Medicine of USC 3D-képalkotásért felelős vezetője szerint a sérülés olyan folyamatos fájdalomra utal, amelyet sokan ma is ismernek, írja a Forbes.
Decker egy még érdekesebb dolgot is megjegyezett: a képalkotás olyan „szerszámnyomokat” vagy apró lyukakat mutathat, amelyek nem tűnnek természetesnek, ami felveti annak lehetőségét, hogy valamilyen korai beavatkozást kíséreltek meg. Túl korai lenne ezt „műtétnek” nevezni, mondja, de ez aláhúzza, hogy a modern képalkotás miért változtatja meg azt, amit a kutatók felelősségteljesen mondhatnak az ókori egészségről.
Nes-Hor vizsgálata közben egy másik terhet tárt fel: fogászati problémákat és súlyosan romlott csípőállapotot, ami segítség nélkül megnehezíthette a járást. A két múmia együttesen szokatlanul személyes képet ad az öregedésről és a mozgékonyságról az ókori Egyiptomban, túllépve a dinasztiákon és a templomokon, és egészen a mindennapi fájdalmakig, írja a Forbes.
Az emberi szempont: papság, test és fájó hát
Csábító elképzelni az ókori papokat egyszerűen egydimenziós rituális és ikonográfiai alakokként, de ezek a vizsgálatok visszahozzák a történetet a mindennapi tapasztalatokhoz. Az egyik férfi valószínűleg állandó hátfájással élt, a másiknak pedig valószínűleg nehezen ment a járás. Ezek olyan intim részletek, amelyek nem szerepelnek a feliratokban – a csigolyákból, csípőből és fogakból származnak.
És ez vitathatatlanul a projekt valódi ereje: nem csak „virtuális kibontást” eredményez, hanem életrajzokat is feltár. Ahogy a California Science Center antropológusa, Diane Perlov fogalmazott, a felszín alá látni, hogy feltárjuk egy személy élettörténetét, „hihetetlenül izgalmas”, mert ablakot nyit azoknak a világára, akik egyébként névtelenek maradnának.
