Történelem
A régészet világában újabb szenzációs felfedezés látott napvilágot
Amit most találtak Egyiptomban, átírhatja, amit eddig hittünk
Ez a 2000 éves állattemető nemcsak mérete miatt figyelemre méltó, hanem azért is, mert felbecsülhetetlen értékű információkkal szolgál a ptolemaioszi korszak mindennapi életéről. Továbbá az állattemető felfedezése egyértelműen bizonyítja, hogy az állatok iránti ragaszkodás és szeretet egyáltalán nem modern jelenség. Az ókori egyiptomiak ugyanúgy gyászolták elvesztett társaikat, mint ahogy mi tesszük ma. A temető gondos elrendezése és a temetkezési szokások aprólékos megőrzése azt mutatja, hogy ezek az állatok különleges helyet foglaltak el gazdáik szívében és életében - írja az origo.hu.
Több száz állat az állattemetőben
A lengyel-egyiptomi kutatócsoport élén álló Marta Osypinska régész és csapata évek óta dolgozik azon, hogy feltárja Egyiptom rejtett titkait. A szakértők szerint ez az állattemető rendkívüli betekintést nyújt abba, hogyan viszonyultak az ókori egyiptomiak háziállataikhoz. Marta Osypinska hangsúlyozta, hogy a lelőhely különlegessége abban rejlik, hogy nem csupán egy-két állatmaradványról van szó, hanem egy jól szervezett, kijelölt temetkezési helyről, ahol több száz állat nyughelye található.
A kutatások folyamán kiderült, hogy a temetőben főként macskák, kutyák és majmok csontjai kerültek elő. Ezek az állatok gyakran értékes tárgyakkal, például agyagedényekkel és ételáldozatokkal együtt lettek eltemetve. Ez a gyakorlat egyértelműen arra utal, hogy gazdáik még a halál után is gondoskodni kívántak róluk, biztosítva számukra a túlvilági utat. A leletanyag aprólékos vizsgálata révén a kutatók pontosabb képet alkothatnak az állatok egészségi állapotáról, táplálkozási szokásairól is.
Az ókori ember-állat kapcsolat új megvilágításban
Az Egyiptomban felfedezett temető jelentősége túlmutat egy egyszerű régészeti leleten. Tulajdonképpen arra világít rá, hogy az emberek és állatok közötti érzelmi kötelék több ezer éves múltra tekint vissza. A ptolemaioszi korszakban élő egyiptomiak nem pusztán haszonállatként tekintettek kedvenceikre, hanem családtagként kezelték őket. A temetkezési rituálék összetettsége és a sírok gondos kialakítása egyaránt ezt támasztja alá.
Ugyanakkor a felfedezés fontos tudományos értéket is hordoz. A DNS-vizsgálatok és egyéb modern technológiák alkalmazásával a kutatók képesek rekonstruálni az akkori állatok genetikai vonalait, betegségeik természetét és életkörülményeiket. Következésképpen ez a 2000 éves állattemető nemcsak érzelmi, hanem tudományos szempontból is felbecsülhetetlen értékű kincsesládát jelent a régészet számára.
Végeredményben ez a lenyűgöző felfedezés újra bizonyítja, hogy Egyiptom még mindig számtalan titkot rejt magában. A Marta Osypinska és csapata által végzett munka inspiráló példája annak, hogyan gazdagíthatja a régészet a múltról alkotott képünket, miközben rámutat azokra az egyetemes emberi értékekre, amelyek évezredeken át változatlanok maradtak.
