Egy apró tisztogatóhal figyelemre méltóan gyorsan, az első találkozást követően mindössze 30–60 percen belül sikeresen átment a klasszikus tükörteszten. A japán kutatók eredményei alapjaiban kérdőjelezik meg azt a korábbi tudományos elméletet, miszerint az önfelismerés kizárólag a nagy agytérfogatú, fejlett élőlények (például az emberszabásúak vagy a delfinek) kiváltsága lenne.
Az állatok a vizsgálat során az önfelismerés összes klasszikus fázisán végigmentek. Először agressziót mutattak a tükörben látott „idegennel” szemben, majd egy úgynevezett ellenőrző tesztbe kezdtek: szokatlan testtartásokat vettek fel, és figyelték, ahogy a tükörkép utánozza a mozgásukat. Végül, miután rájöttek, hogy saját magukat látják, megpróbálták lekaparni a torkukon lévő foltot. A kísérletben részt vevő kilenc halból hatnak mindez kevesebb mint két órán belül sikerült.
Miután a kutatók eltávolították a mesterséges foltokat, a halak viselkedése ismét megváltozott. Szemmel láthatóan megnyugodtak, lassabban úsztak, és hosszabb időre megálltak a tükör közelében, hogy csupán vizsgálgassák magukat. Néhány nappal később egyes egyedek már táplálékdarabokat (garnélát) is az üveghez vittek, hogy leteszteljék egy külső, idegen tárgy visszaverődését is. Ezt az összetett, kísérletező viselkedést korábban csak jóval fejlettebbnek tartott tengeri élőlényeknél, például delfineknél és rájáknál figyelték meg – olvasható a Gismeteon.
A kutatók szerint ez a rendkívüli reakciósebesség arra utal, hogy a hal nem a teszt alatt, fokozatosan tanulta meg felismerni a tükörképét, hanem már a kísérlet előtt is birtokában volt ennek a képességnek. Az eredmények fényében a tudósok úgy vélik: a tükörben való önfelismerés képessége valószínűleg már az ősi csontos halaknál kialakulhatott mintegy 450 millió évvel ezelőtt.
