A gáz a föld alatt marad, miközben odafent kihűlhetnek az otthonok. Irán számára ez a közelgő tél egyik legsúlyosabb ellentmondása: az ország bőséges energiahordozó-készlete nem pótolja a megsérült feldolgozókat, vezetékeket és berendezéseket. A háborús károk helyreállítása most versenyfutás az idővel, amelynek tétje a fűtés mellett az áramellátás és a gyárak működése.
Az Iran International szeptember 18-i elemzése iráni tisztviselőkre hivatkozva napi 230 millió köbméternyi kiesett gáztermelési kapacitásról számolt be. A cikkben szereplő, háború előtti napi 650 millió köbméteres termeléshez viszonyítva ez mintegy 35 százalék. A közlés sérült termelési kapacitásról szól: nem a föld alatti készlet harmada veszett el.
A tisztviselők a következő hónapokban napi százmillió köbméternyi kapacitás visszaállítását tartják lehetségesnek. Ez egyelőre terv. Ha teljesülne, a bejelentett veszteségből még napi 130 millió köbméter maradna, az eredeti termelési szint ötödének megfelelő mennyiség. Ez számított különbség, nem a téli fogyasztási hiány előrejelzése, hiszen annak mértékét az időjárás, a kereslet és a további javítások is alakítják.
A sérült rendszer már a támadások előtt sem működött tartalékokkal bőven ellátva. Az amerikai energiainformációs hivatal, az EIA korábbi országjelentése szerint a szankciók lassították a gázinfrastruktúra fejlesztését, a tárolókapacitás pedig nem volt elegendő az évszakos fogyasztási különbségek kiegyenlítésére.
A hivatal 2022-es adatai megmutatják, hányfelé kell osztani a gázt: a lakossági és kereskedelmi fogyasztók részesedése 33, az iparé – a petrolkémiával együtt – 27, az áramtermelésé 28 százalék volt. Ezek korábbi arányok, nem a háború utáni állapot számai. Télen az otthonok és az üzletek, nyáron inkább az erőművek igénye emelkedik.
Ha kevesebb jut a gyáraknak, visszaeshet a termelés; ha az erőművek ellátása szűkül, az áramhiány okozhat fennakadást. A háztartások fűtésének megóvása így az ipar számára korlátozásokat hozhat. A petrolkémia, az acél-, az alumínium- és a cementgyártás egyaránt megszenvedheti a bizonytalan energiaellátást.
Közben a helyreállítás számlája is súlyos. A Rystad Energy áprilisi elemzése szerint az iráni energetikai infrastruktúra javítása a nagyobb károkkal számoló forgatókönyvben akár 19 milliárd dollárba kerülhet. Ez feltételes becslés, ráadásul tavaszi állapotértékelés, nem tekinthető a szeptemberi károk végleges összesítésének. A termeléskiesés és az elmaradó bevételek gazdasági terhét sem írja le teljes egészében.
A kutatócég a Dél-Pars mezőhöz kapcsolódó szárazföldi gázfeldolgozóknál, a petrolkémiai létesítményekben, valamint finomítóknál és exportinfrastruktúránál is jelentős károkat jelzett. A javítások ütemét a speciális berendezések beszerzése, a kivitelezők elérhetősége és a szállítási lehetőségek korlátozzák. Egy egyszerűbb helyreállítás heteket, egy alapvető technológiai egység újjáépítése akár éveket igényelhet.
Irán helyzetét külön nehezíti a nyugati gyártókhoz és technológiákhoz való korlátozott hozzáférés. Az újjáépítés tehát beszerzési verseny is: a jóváhagyott költségvetés még nem jelent leszállított alkatrészt.
A hosszabb távú gondokat a helyreállítás sem tünteti el. A Katarral közös Dél-Pars mező régebbi termelőegységeinél az EIA már korábban nyomáscsökkenésre és beruházási szükségletre figyelmeztetett. A háború így egy már fejlesztésre szoruló rendszert rongált meg.
A kockázat önmagát erősítheti: a kevesebb energia gyengébb ipari teljesítményt és exportot jelenthet, miközben a javításokhoz éppen bevételre volna szükség. Nem elkerülhetetlen a téli ellátási válság, de minden elhúzódó munkálat szűkíti a mozgásteret. A siker végül egészen hétköznapi dolgokon lesz mérhető: meleg radiátoron, világító lámpán, működő üzemen.
