A feketefarkú prérikutyák növényevő rágcsálók, amelyek széles körben elterjedtek Észak-Amerika prérijein. Az amerikai kutatók megállapították: a rágcsálók által visszarágott alacsony növényzet és a kiásott, csupasz talajfoltok természetes tűzszakaszhatárként működnek a prériken.
A BioScience folyóiratban közzétett tanulmányukban amerikai kutatók megállapították: ezek az állatok létfontosságú szerepet játszanak a préri ökoszisztémájában, mivel csökkentik a bozóttüzek kialakulásának valószínűségét és azok intenzitását.
A prérikutyák a füvön legelnek, és rendszeresen „visszanyírják” azt, hogy jobban belássák a terepet, és könnyebben észrevegyék a ragadozókat. Ennek eredményeként a természetes élőhelyükön a magas füvet fokozatosan alacsony növésű növényzet váltja fel.
Ezenkívül az aktívan ásó állatok számos növényzet nélküli, csupasz talajfoltot hoznak létre a pusztaságban, ami fizikai akadályt képezve lassítja a tűz terjedését.
A tudósok azt is megjegyezték, hogy a prérikutyák Arizonában gátolják a vadvirágok és a mezkitfák (mesquite) növekedését, ami tovább segíti a lángok terjedésének megfékezését.
