Oroszország sarkvidéki területein júliusban több helyen is 32 °C fölé emelkedett a hőmérséklet, így az idei július az Arktisz szárazföldi területein 1950 óta a legmelegebbek egyike volt.
Az elmúlt hónapban az északi 60. szélességi körtől északra fekvő szárazföld és tenger több mint 70 százalékán az átlagosnál magasabb hőmérsékletet mértek az 1991–2020 közötti időszakhoz képest. A térség 12 százalékán pedig a júliusi hőmérséklet a valaha mért három legmagasabb érték egyike volt – derül ki az Európai Középtávú Időjárás-előrejelzések Központjának ERA5 adatbázisából.
A legnagyobb forróság Oroszországot sújtotta. Kelet-Szibériában, a Léna folyó völgyének középső részén július 9-én és 10-én 35 °C fölé emelkedett a hőmérséklet. Hasonlóan magas értékeket mértek a hónap későbbi szakaszában a nyugat-oroszországi Troicko-Pecsorszkban is. Rick Thoman, az Alaszkai Egyetem Fairbanks-i Klímaértékelési és Politikai Központjának kutatója szerint ezek az értékek rendkívülinek számítanak.
A közép-szibériai Krasznojarszki határterületen ráadásul 1969 óta nem volt ilyen meleg július. A szomszédos Szaha Köztársaságban pedig 32 °C fölötti hőmérsékletet is mértek.
Az Északi-sarkvidék más részein valamivel enyhébb volt a helyzet. Kanada északi részén, Nunavutban például az átlagosnál hűvösebb idő uralkodott, Alaszkában pedig 2011 óta nem volt ilyen hideg július. A Svalbardtól északra fekvő Jeges-tenger szintén hűvösebb volt a szokásosnál. Ugyanakkor a Hudson-öbölben és a Grönlandi-tengeren 1979, vagyis a műholdas mérések kezdete óta nem mértek ilyen meleg júliust.
Az Arktisz egyre gyorsabban melegszik
Az összkép azonban egyértelmű: 2026 júliusa 1950 óta a harmadik legmelegebb július volt az Arktiszon. Az öt legmelegebb év mind 2010 óta következett be.
A tendencia az Amerikai Meteorológiai Társaság friss éghajlati jelentésében is jól látható. Eszerint 2025 volt a második legmelegebb év az Arktisz 126 éves mérési történetében, miközben a térség felszínközeli levegője nagyjából háromszor olyan gyorsan melegszik, mint a globális átlag.
„Az Arktisz sokkal gyorsabban melegszik, mint a bolygó többi része, részben a tengeri jég olvadása miatt kialakuló visszacsatolási folyamatok következtében. Ezért nem meglepő, hogy a magas északi szélességeken újabb és újabb hőmérsékleti rekordokat látunk” – mondta Alan Gerard meteorológus.
A tengeri jég nagy mennyiségű napsugárzást ver vissza, ezáltal hűti az Arktiszt. Amikor azonban a jég elolvad, a sötétebb óceánfelszín több hőt nyel el. Ez felmelegíti a tengervizet, ami további jégolvadást idéz elő – egy önmagát erősítő folyamatot indítva el.
Szibéria metánkibocsátása is megugrott
A rekordmeleg időszak egy új, szibériai metánkibocsátásról szóló kutatás megjelenésével is egybeesett. Az Edinburgh-i Egyetem és a Kínai Tudományos Akadémia kutatói arra jutottak, hogy az erdőtüzek gyakoribbá válása, a vizes élőhelyek változásai és a gyors felmelegedés miatt olvadó permafroszt egyaránt növeli a légkörbe kerülő metán mennyiségét.
A kutatás szerint 2010 és 2023 között megduplázódott a Szibériából származó metánkibocsátás.
Az arktiszi permafroszt a Föld egyik legnagyobb természetes szénraktára. Amikor a fagyott talaj felenged, a benne található szerves anyagot a mikroorganizmusok szén-dioxiddá és metánná alakítják. A metán rövidebb ideig marad a légkörben, mint a szén-dioxid, viszont jóval erősebb üvegházhatású gáz - írja a IFLsience.
A kutatók szerint a forróbb és szárazabb nyarak – mint amilyet Szibéria idén is átél – kedveznek a hosszabb ideig tartó erdőtüzeknek. Ezek egyrészt közvetlenül is metánt szabadítanak fel, másrészt felgyorsítják a permafroszt olvadását.
Bár a szibériai metánkibocsátás jelenleg még viszonylag csekély a globális kibocsátáshoz képest, a kutatók szerint a további felmelegedés jelentősen megváltoztathatja ezt.
Az Arktisz csapadékosabbá válása tovább bonyolítja a képet: a több csapadék elősegítheti a növényzet növekedését, amely ugyanakkor eltérő módokon befolyásolhatja a permafroszt olvadását. Emiatt a kutatók egyelőre nem tudják biztosan megmondani, hogy a folyamat elvezethet-e egy úgynevezett éghajlati fordulóponthoz.
Abban azonban egyre nagyobb az egyetértés, hogy ami most az Arktiszon történik, példátlan léptékű.
„Végre sikerül mérsékelni a fosszilis tüzelőanyagokból származó metánkibocsátás növekedését, miközben a természetes rendszerek visszacsatolásai váratlanul erősödnek. Ez veszélyes időszak az éghajlat számára” – mondta Dr. Euan Nisbet, a londoni Royal Holloway Egyetem kutatója.
