A mexikói tetra két formában létezik: a felszínen élő folyami tetra (ami lát) és vak, barlangi tetra. A Florida Atlantic Egyetem kutatói összehasonlították a fajok viselkedését változó fényviszonyok között.
A felszíni halak sötétben, míg a barlangi halak fényben válnak aktívvá. Ez az inverz válasz, az úgynevezett fotokinézis, segít a vak halaknak elkerülni a veszélyes barlangbejáratokat. Teljes agyi képalkotás segítségével a tudósok felfedezték, hogy az agy hátsó colliculusza felelős ezért a viselkedésért – egy olyan régió, ahol az idegsejtek a felszíni halaknál kikapcsolt, a barlangi halaknál pedig bekapcsolt fény esetén. Ezek a sejtek dopaminneuronoknak bizonyultak, hasonlóan az A11 útvonalhoz, amely halakban, rágcsálókban és emberekben is megtalálható.
A dopamin blokkolása megszüntette a válaszreakciókat az agyban, megerősítve annak kulcsfontosságú szerepét. A felszíni és barlangi halak hibridjei a viselkedés széles skáláját mutatták, ami arra utal, hogy ez a tulajdonság genetikai alapon áll.
Az evolúció nem hozott létre új mechanizmust, hanem inkább meglévő „áramköröket” alakított át. Mivel a dopamin-utak konzerváltak, ez a felfedezés segíthet megérteni a dopaminnal összefüggő rendellenességeket, mint például a Parkinson-kór, a skizofrénia, az autizmus és az ADHD. A barlangi halak modellként szolgálnak annak tanulmányozására, hogyan alkalmazkodik az agy a radikálisan új körülményekhez – írja a Gismeteo.
