A pemetefű, pontosabban orvosi pemetefű (Marrubium vulgare) az ajakosvirágúak családjába tartozó évelő gyógynövény. Szürkészöld, kissé molyhos levelei és apró fehér virágai vannak, íze pedig jellegzetesen és meglehetősen erősen keserű.
Gyógyászati célokra elsősorban a növény föld feletti részeit használják. Magyarországon sokan leginkább a pemetefű-cukorkáról ismerik, a növény azonban jóval régebb óta része a hagyományos gyógynövényhasználatnak.
A pemetefű legismertebb hagyományos felhasználási területe a köhögés és a megfázás. Az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) gyógynövénybizottsága szerint hagyományos növényi gyógyszerként hurutos, váladékkal járó, megfázáshoz kapcsolódó köhögés esetén köptetőként alkalmazható. Emellett enyhe emésztési panaszok, például puffadás és fokozott bélgázképződés esetén, valamint átmeneti étvágytalanságnál is használják. A növény keserűanyagai és illóolajai feltehetően serkentik az étvágyat, illetve növelhetik a légutak nyálkahártyájának váladéktermelését, ami megkönnyítheti a letapadt váladék felköhögését.
Fontos ugyanakkor, hogy a pemetefű hatásosságáról nem áll rendelkezésre olyan erős klinikai bizonyíték, mint számos modern gyógyszerről. Az EMA is „hagyományos használat” alapján ismeri el ezeket az alkalmazási területeket. Ez azt jelenti, hogy hosszú ideje használják ilyen célokra, a hatás élettanilag elfogadható, de nincs elegendő jó minőségű klinikai vizsgálat ahhoz, hogy hatását ugyanolyan bizonyossággal lehessen kijelenteni, mint egy jól vizsgált gyógyszerét.
Használata rendkívül régi. Az EMA történeti áttekintése már az ókori görög orvos, Dioszkoridész munkáját is említi, aki a pemetefüvet köhögéssel és a mellkasban felgyülemlett váladékkal kapcsolatban írta le. A középkorban Hildegard von Bingen szintén említette köhögés ellen. Később Paracelsus és számos európai gyógynövénykönyv is foglalkozott vele. A 19–20. századi gyógyszerészeti és fitoterápiás könyvekben már rendszeresen szerepelt köptetőként és keserű tonikumként. Vagyis a pemetefű gyógyászati története legalább közel kétezer évre visszavezethető.
A legegyszerűbb felhasználási módja a tea. Az EMA által értékelt hagyományos adagolás szerint 12 éves kor felett egyszerre 1–2 gramm aprított pemetefüvet 250 milliliter forró vízzel lehet leönteni és teaként elkészíteni, naponta három alkalommal. Ez napi összesen 3–6 gramm növényi drogot jelent. Léteznek porított, folyékony kivonatos és préselt növényi levet tartalmazó készítmények is; ezeknél mindig az adott termék adagolási előírását érdemes követni. Étvágytalanság és enyhe emésztési panaszok esetén a hagyományos készítményeket körülbelül fél órával étkezés előtt alkalmazzák.
A pemetefűből cukorka és szirup is készíthető. A cukorka azonban nem feltétlenül ugyanazt jelenti, mint egy megfelelő mennyiségű gyógynövényt tartalmazó gyógytea vagy standardizált növényi gyógyszer. Egy bolti „pemetefű-cukorka” hatása nagymértékben attól függ, mennyi pemetefű-kivonatot tartalmaz. Maga a cukorka a nyáltermelés fokozásával és a torok nedvesen tartásával ettől függetlenül is átmenetileg kellemesebb érzést adhat irritált torok esetén.
Arra a kérdésre, hogy mennyi idő alatt kezd hatni, nincs pontos, tudományosan meghatározott idő, például hogy a tea elfogyasztása után 30 vagy 60 perccel biztosan jelentkezik a hatás. Emésztés és étvágy esetében a keserű ízhez kapcsolódó folyamatok viszonylag gyorsan megindulhatnak, ezért is alkalmazzák étkezés előtt. Hurutos köhögésnél inkább azt lehet várni, hogy rendszeres használat mellett könnyebbé válhat a váladék felköhögése. Nem olyan szer, amelynek egyetlen adag után feltétlenül látványos változást kell okoznia.
Az EMA ezért inkább azt határozza meg, meddig érdemes otthon próbálkozni vele. Ha a köhögés egy hétnél tovább fennáll a pemetefű alkalmazása mellett, orvoshoz vagy más megfelelő egészségügyi szakemberhez kell fordulni. Emésztési panasz vagy étvágytalanság esetében ez a határ két hét. Természetesen nehézlégzés, magas láz, véres köpet vagy gyorsan romló állapot esetén nem érdemes ezt az időt kivárni.
A pemetefű természetes eredete nem jelenti azt, hogy mindenki korlátozás nélkül fogyaszthatja. Az EMA monográfiája 12 éves kor alatt nem javasolja alkalmazását, terhesség és szoptatás idején pedig a biztonságosságára vonatkozó adatok nem elegendőek, ezért használata nem ajánlott. Epeúti elzáródás, epeút-gyulladás, májbetegség és bélelzáródás esetén szintén ellenjavallt, továbbá természetesen kerülni kell, ha valaki allergiás a növényre vagy az ajakosvirágúak családjának tagjaira.
