Az ókori egyiptomi királyi család női tagjainak maradványait vizsgáló tanulmány arra utal, hogy néhányan közülük rendszeresen íjászkodhattak vagy fegyvereket használtak.
Erre a következtetésre jutott egy nemzetközi kutatócsoport, amint arról a Live Science beszámolt.
A kutatók a Középbirodalom uralkodó dinasztia hat tagjának enthesiseit – az izmok csontokhoz tapadásának területét – vizsgálták, köztük II. Amenemhat fáraó négy lányát: Itut, Nub-hotepet, Itaweretet és Henmetet. A tanulmány szerzői szerint a vállöv, az alkarok és a kezek kifejezett változásai az íjászatra vagy a tőrök és buzogányok kezelésére jellemző ismétlődő mozdulatokra utalhatnak.
A kutatók további bizonyítékként hivatkoznak a nők temetkezéseiben talált fegyverekre. Elismerik, hogy az íjaknak, nyilaknak és más tárgyaknak nem csupán rituális jelentőségük lehetett. Maguk a szerzők azonban hangsúlyozzák a tanulmány korlátait: a csontvázak mindössze 22–58%-ban voltak teljesek, a koponyák hiányoztak, és egyes maradványok azonosítása 19. századi levéltári feljegyzéseken alapult.
Nem minden szakértő értett egyet ezzel az értelmezéssel. Független bioarcheológusok rámutatnak, hogy az enthesis mintázatai nemcsak a fizikai aktivitástól, hanem az életkortól, az öröklődéstől és a testmérettől is függenek. Továbbá a rendszeres íjászat jellemzően kifejezett aszimmetriához vezet, míg egyes hercegnők mindkét oldalon változásokat mutattak. Az azonos korszakból származó, de a királyi családhoz nem tartozó egyének összehasonlítható maradványainak hiánya szintén megnehezíti a szilárd következtetések levonását.
A tanulmány szerzői elismerik, hogy korai lenne konkrét tevékenységtípusokat azonosítani. Úgy vélik azonban, hogy e ritka maradványok elemzése segít jobban megérteni az ókori egyiptomi nemes nők életmódját, még akkor is, ha fizikai tevékenységeik pontos természete továbbra sem tisztázott.
