Az okosórák képesek megmutatni a gyümölcsök pulzusát, de ez egy optikai csalódás, nem egy szívverés.
A szenzor alapvető technológiája, a fotopletizmográfia a fényelnyelés változásait méri: a zöld fény áthatol a bőrön, és a kapillárisokban lévő vér pulzálása miatt minden szívveréssel változik a visszaverődése. Még ha egy banánra is helyezzük az órát, az algoritmus akkor is megpróbálja ritmikus jelként értelmezni a visszaverődés véletlenszerű ingadozásait – fényingadozásokat, rezgéseket vagy mozgást. A különböző gyümölcsök eltérő értékeket produkálnak: egy kivi tachycardiát mutathat, míg egy avokádó normális pulzusszámot, de ez egyszerűen zaj, amelyet az érzékelő digitális jellé alakít – írta meg a gismeteo.
Ez a hatás nem csak a gyümölcsökre jellemző: az órák bármilyen egyenetlen felületű és változó visszaverődésű tárgyon képesek „megtalálni” a pulzust. De a klinikai pulzoximéterekkel ellentétben, amelyek két fényspektrumot használnak az artériás vér és a szövet megkülönböztetésére, a fogyasztói pulzoximéterek az emberi bőrre vannak optimalizálva, de nem ellenállnak a műtermékeknek.
Tehát, ha az okosóra egy banán szívverését mutatja, az nem a gyümölcs intelligenciájának a jele, hanem arra emlékeztet, hogy a technológia érzékeny a külső zavarokra.
