Medvemese

Az erre hivatott szakemberek óvatosságra kérik a környék lakóit és az arra kiránduló erdőjárókat. A medve minden jel szerint Szlovákiából jött át hozzánk. Nincs ebben semmi rendkívüli, hiszen, ha az Európai Unióban előírás az emberek szabad áramlása, már miért is ne áramolhatna be akkor ide egy medve. A vadállatok egyébként lényük lényegét tekintve szabadok. Oda mennek, ahová akarnak, pontosabban, ahová ösztöneik húzzák őket. Ha éhesek, és környezetükben nem találnak ennivalót, odébb állnak. Ne tekeredjünk bele az erdőlakó négylábúak titkainak megfejtésébe, még talán ehhez az állati áramláshoz felidézhetjük a közelmúltban Svájcból Magyarországig áramló, szomorú véget ért szürke farkas esetét is.

Az erre kitanított szakemberek hosszú listákat tettek közzé, ezekben sok-sok jó tanácsot sorakoztatnak fel az emberek medveügyben jól elkülöníthető csoportjainak. Külön szólnak az erdőjáró kirándulókhoz, őket úgy is tipizálhatjuk, mint akik éppen elhagyják a járt utat a járatlanért, és így veszélyes helyzetekbe keveredhetnek, ha például medvével találkoznak. Nekik – és talán csak nem az erdőkben járkálókról lehet itt szó, hanem bárki más emberről, aki ismeretlen közegbe érkezik – például egyértelművé kell tenni a vadállatok számára, hogy mi is ott vagyunk. Nem settenkedhetünk, mert az sokkal jobban megijeszti az állatokat, mint ha egyértelműen tudtukra adjuk, hogy ott vagyunk. Kiabáljunk, tapsoljunk, ha van nálunk síp, fütyüljünk, de erősen ajánlják a csengőhasználatot is. Ha létrejön a nem várt találkozás a medvével, ne nézzünk közvetlenül a szemébe, ne fordítsunk hátat neki, ne fussunk el. A medvevizit területén élőknek ennél azért könnyebb dolga van, nekik nem javallott, hogy házuk környékén élelmiszer maradékot komposztáljanak, vagy teli kukát felejtsenek a kapu előtt. Akik arrafelé gazdálkodnak, azoknak több szálas villanypásztor felállítását javasolják.

Amikor a fiatal barna medve az Aggteleki Nemzeti Park területén portyázott, remek televíziós tudósítások kísérték útját. Két, néhány száz lelkes falu, Szögliget és Bódvaszilas lakóit faggatták arról, hogy milyen is az, ha a szomszédunkban egy medve sétál. Többeket megszólaltattak, egy idős hölgy mondataira alaposan rácsodálkozhattak azok, akik esetleg még mindig úgy gondolják, hogy távol a nagyvárosoktól, például az eldugott borsodi völgyekben beszűkült tudatú, a világtól elzárt, begyöpösödött emberek élnek. A hölgy választékos magyarsággal számolt be arról, hogy neki semmi baja nincs a medvékkel, a most felbukkant állat ottlétéről is csak a Facebookról értesült. Na, tessék. Talán ennyi is elég a tudatlan, a sokoldalú tájékoztatástól megfosztott vidékiekről.

A derűs arcú néni szépen formált mondatokkal él, vidáman fészbukol, és talán nem is érdekli az az őrület, ami politikaként eladva a magukat műveltebbnek gondoló városi népeket annyira lefoglalja.