Az utóbbi hetek eseményei alapján valóban kijelenthető, hogy a háború egyik legfontosabb hadszínterévé ismét a Fekete-tenger vált. Oroszország és Ukrajna már nem csupán a szárazföldön próbálja felőrölni egymást, hanem egyre nagyobb erőkkel támadják a kikötőket, kereskedelmi hajókat, tankereket és a tengeri logisztikai útvonalakat is. Ennek oka, hogy a Fekete-tenger ma már egyszerre gazdasági, katonai és geopolitikai csomópontja a háborúnak.
A geostratégiai helyzet ugyanis az, hogy aki ellenőrzi a Fekete-tengert, az jelentős befolyást gyakorolhat Ukrajna gabonaexportjára – az ukrán gazdaság jelentős része a tengeri exporttól függ –, Oroszország olaj-és búzakivitelére, a Krím-félsziget utánpótlására, a NATO délkeleti szárnyának biztonságára, a Közel-Kelet és Európa közötti tengeri kereskedelmi útvonalakra, a Kaszpi-tengeri és volgai szállítás működtetésére – foglalta össze a pillanatnyi helyzetet a brit Reuter hírügynökség.
Így tehát a fekete-tengeri útvonalak mindkét fél pénzügyi ütőerét jelentik.
A háború kezdetén sokan azt gondolták, hogy Oroszország teljes ellenőrzése alá vonja a Fekete-tenger északi részét, és elvágja Ukrajnát a tengertől. Ez nem történt meg. Ukrajna ugyan hagyományos értelemben vett haditengerészet nélkül maradt, de tengeri drónokkal, robotrepülőgépekkel és nagy hatótávolságú rakétákkal fokozatosan visszaszorította az orosz flottát.
Az ukrán dróntámadások következtében Oroszország több alkalommal kénytelen volt korlátozni a hajóforgalmat az Azovi-tengeren. Az ukrán kikötők ellen végrehajtott orosz rakétacsapások pedig szintén jelentősen csökkentették Ukrajna exportkapacitását – értékeli a geostratégiai helyzetet a brit Guardian.
Ebben az egész fekete-tengeri geostratégiai helyzetben kulcsfontosságú szerepe van a Krímnek. A félsziget tulajdonképpen egy „elsüllyeszthetetlen repülőgép-hordozó" a Fekete-tenger közepén. Aki a Krímet ellenőrzi, az légi fölényt szerezhet a térség jelentős része felett, ellenőrizheti a tengeri szállítási útvonalakat, rakétarendszereket telepíthet, haditengerészeti bázisokat üzemeltethet.
Ukrajna az elmúlt két évben módszeresen támadta az orosz katonai infrastruktúrát a félszigeten, hogy elszigetelje azt. Az ukrán stratégia lényege jelenleg nem feltétlenül a Krím visszafoglalása, hanem annak katonailag használhatatlanná tétele.
Jelen állás szerint, bármennyire is fontos a Fekete-tenger feletti ellenőrzés, a háború kimenetele nem itt fog eldőlni, de itt dőlhet el, hogy ki kerül stratégiai előnybe. Az ukrajnai háborút továbbra is elsősorban a szárazföldi hadműveletek és az utánpótlási képességek fogják eldönteni.
Ugyanakkor a Fekete-tengeren elszenvedett súlyos veszteségek jelentősen befolyásolhatják a háború további menetét. Ha Ukrajna megbénítja az orosz tengeri logisztikát, ellehetetleníti a Krím ellátását, veszélyezteti az orosz olajexport egy részét, akkor komoly stratégiai előnyt szerezhet.
Ha viszont Oroszország tartósan megbénítja az odesszai kikötőket, elriasztja a nemzetközi hajótársaságokat, megszünteti Ukrajna tengeri exportlehetőségeit, akkor Kijev gazdasági helyzete drámaian romolhat.
Sokan megfeledkeznek róla, hogy a Fekete-tenger „kapujának” őrzője Törökország. A Boszporusz és a Dardanellák feletti ellenőrzés miatt Ankara dönti el, milyen hadihajók léphetnek be a térségbe.
A háború kitörése után Törökország korlátozta a hadihajók áthaladását, ami jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy Oroszország nem tudta megerősíteni a fekete-tengeri flottáját más tengeri egységekkel. Ez egyben azt is jelenti, hogy a Fekete-tenger katonai erőviszonyai ma jóval „befagyottabbak”, mint más hadszíntereken.
A Fekete-tengeren zajló harcok azt is megmutatták, hogy a hagyományos haditengerészet szerepe átalakulóban van. Ukrajna úgy tudta visszaszorítani a világ egyik legnagyobb haditengerészetének számító orosz fekete-tengeri flottát, hogy közben gyakorlatilag nem rendelkezett komoly felszíni hadihajókkal.
A tengeri drónok, a part menti rakétarendszerek és az elektronikai hadviselés új korszakot nyitottak a haditengerészeti műveletekben. Több katonai elemző szerint a Fekete-tenger ma a XXI. századi tengeri hadviselés kísérleti terepének tekinthető.
A Fekete-tenger nem fogja önmagában eldönteni az ukrajnai háborút, de eldöntheti, hogy melyik fél kerül gazdasági és stratégiai fölénybe. A tengeri kereskedelem, a Krím ellátása, az olaj- és gabonaexport, valamint a modern drónhadviselés miatt a térség jelentősége ma nagyobb, mint a háború első hónapjaiban volt.
Elképzelhető, hogy a következő időszakban nem a Donbaszban, hanem a Fekete-tengeren elért sikerek vagy kudarcok fogják meghatározni, melyik fél képes hosszabb távon fenntartani hadigazdaságát és katonai műveleteit.
