Elillantak a békefenntartók

Eredetileg csaknem háromszáz, majd kétszáz, aztán már legfeljebb maximum harmincezer főt tettek volna ki az Ukrajnába delegálni kívánt európai békefenntartók. Mára a kérdésnek már a felvetése sincs napirenden.

Az ötlet Emmanuel Macrontól érkezett, aki több százezer európai katonát álmodott a válságövezetbe. A kritikusok már akkor is arra figyelmeztettek, a kontinens államai nem hogy ennyit, de ennek a harmadát sem lennének képesek kiállítani úgy, hogy közben ne gyengítenék meg végletesen saját haderejüket. Ahogy teltek a hónapok, majd az évek, a felvetés körül úgy fogyott el egyre inkább a levegő.

Bár Kijev többször nyomatékkal jelezte, ő „határozottan elvárja” a jelenlétet, az EU fővárosaiban a szavakon túl nem történt semmi kézzelfogható. Számos állam eleve úgy vélte, katonáiknak bőven elég, ha az ukrán határ közelében, de mégis az „innenső” oldalon állomásoznak, s távolról drukkolnak az első vonalban járőröző kollégáiknak. E hozzáállásra talán a legismertebb példa Berlin, aki semmi szín alatt nem tervezte az orosz földre lépést.

Aztán ismét mások azt nyilatkozták, hogy egészségügyi személyzetet és támogatást tudnak/szeretnének delegálni. Katonadiplomáciai pletykák alapján hovatovább az a kép bontakozott ki a külső szemlélőben, hogy az EU a remélt létszám olyan hatvan-hatvanöt százalékát mobil kórházak, orvosok és ápolók formájában képzeli el.

A több ezer kilométeres befagyasztott frontvonalon már a járőrözés és az aknamentesítés is hatalmas kihívás, s akkor a csapatok utánpótlásáról még nem volt szó. Az sem világos, ki fizeti a révészt, azaz honnan teremtik elő a vállalkozáshoz szükséges évi több tíz, ha nem száz milliárd eurót?