Külföld
Németország ismét fegyverkezik – vannak, akik aggódnak
Európára nézve nem várt következményekkel járt, hogy Donald Trump és Friedrich Merz összekapott egymással. Az amerikai elnök és a német kancellár között az ukrajnai helyzet és az Irán elleni támadás miatt romlott meg a viszony. A németek folytatni akarják a háborút, azt az illúziót kergetve, hogy Oroszország legyőzhető. Mind ezek mellett ellenezték az amerikai – izraeli támadást Irán ellen és nem akarnak a konfliktusban részt venni.
Az amerikaiak viszont legszívesebben befejeznék az ukrajnai háborút.
Az USA jobban koncentrálna Kínára és a Közel-Keletre, valamint nagyon nehezményezi, hogy többek között Németország sem támogatta az iráni hadműveletét.
Mindazonáltal a két ország közötti viszálynak van egy messze nem elhanyagolható „mellékszála” is.
Trump kezdi beváltani régóta hangoztatott fenyegetését Európával szemben: Csökkenteni akarja, vagy talán teljesen meg is szüntetheti az öreg kontinens amerikai védelmét. A minap Washingtonban bejelentették, hogy ötezer amerikai katonát vonnak ki Németországból.
Az Európai Unió, amely naponta többször is a közösség összefogása mellett kardoskodik, most ahelyett, hogy összezárná sorait, komoly ellentétbe került önmagával. Ebben az esetben az összefogás azt jelentené, hogy a tagállamok közös terv alapján összehangolnák védelmi képességüket, ellensúlyozva az esetleges teljes amerikai „hátraarcot”.
De nem ez történik.
Az európai geostratégiai hatalmi egyensúly alapját eddig a német –francia egyenlő partneri viszony határozta meg.
„A német – francia rivalizálás 1945 után szoros barátsággá változott, amiben az Egyesült Államoknak is volt némi érdeme. A második világháború utáni európai biztonság azon az egyszerű megértésen alapult, hogy míg Németországnak a gazdasági erejére kell összpontosítania az ipar kiépítésével és a kontinenssel való gazdasági integrációval, Franciaországnak – és az Egyesült Királyságnak is – katonai stabilitást kell biztosítania nukleáris fegyvereikkel és az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsában betöltött állandó tagságával – írta a The EurAsia Times.
Merz viszont önálló útra tért a haderőfejlesztés területén, messze maga mögött hagyva Franciaországot.
Úgy látszik, hogy az eddigi erőegyensúlyt Európában most megkérdőjelezik, mert Németország jelentősen növelni kívánja védelmi kiadásait.
Berlin 85-90 milliárd eurós éves védelmi költségvetéssel és Scholz volt német kancellár azon kijelentésével, hogy „Németországé legyen Európa legnagyobb és legjobb hadereje, így váljon a kontinens hagyományos védelmének gerincévé ”, komoly zavarba hozta Macront. A francia elnök. most azt állítja, hogy Európa nem szervezheti ki biztonságát sem Washingtonba, sem Berlinbe. Macron arra célzott, hogy Merz a német haderőfejlesztés nagy részét amerikai hadiipari beszerzésekkel gondolja megoldani.
Németország 2029-re az éves GDP 3,5 százalékát fektetné be a hadseregének fejlesztésébe, míg Franciaország erős költségvetési nyomással néz szembe – a harmadik legnagyobb adóssággal rendelkezik az EU-ban – és 2030-ra is csak a GDP mintegy 2,6 százalékát tervezi katonai célokra elkölteni. Tegyük mindehhez hozzá, hogy Németországnak a költségvetésen kívül, van még egy 100 milliárd eurós külön alapja is haderőfejlesztésre – áll a NATO védelmi kiadásainak dokumentumainak összegzésében.
Az EU belső konfliktusának is nevezhető helyzet annyira komoly, hogy már tudományos szinten is foglalkoznak vele.
Liana Fix történész, Kelet-Európa szakértő, idén megjelent könyvében, „Németország újra felfegyverkezve: A háború visszatérése és az illúzióknak vége” című könyvében azt állítja, hogy bár Németország gyors újrafegyverkezése szükséges az európai biztonsághoz, komoly kockázatokat teremt az európai stabilitás, az erőegyensúly hiánya és a potenciális politikai visszaélések szempontjából – állítja a New York-i székhelyű Külügyi Kapcsolatok Tanácsának vezető munkatársa
Nem vitás, a történelem beköszön a napi európai politikába. Ezen nem is lehet csodálkozni, mert, Németország volt az, amelyik támadó félként kirobbantotta az első- és a második világháborút.
Így érthető, hogy Németország újrafegyverkezése nagyon rossz emlékeket idéz fel Franciaországban és Európában is.
Voltak olyanok, akik már a kelet-európai rendszerváltás idején is arra figyelmeztettek, hogy a német újraegyesítés komoly kockázatokkal jár. Margaret Thatcher brit miniszterelnök és Francois Mitterrand francia elnök egyaránt komoly aggodalmukat fejezték ki az egységes Németország jövőjével kapcsolatban. Mindkét politikus tartott a németek európai befolyásának túlzott mértékű növekedésétől. A „Vaslady”-nek jó ideig komoly fenntartásai voltak a berlini fal
lebontásával kapcsolatban.
Mint látjuk, az akkori események sokkolták a két vezető európai politikust, valószínűleg ezért estek túlzásokba. Az a veszély azonban reális, hogy ha Németország komolyan felfegyverzi önmagát és kitart az ukrajnai háború folytatása mellett, akkor ez egész Európára is kockázatot jelenthet.
