A 2026. augusztus 12-i teljes napfogyatkozás nemcsak látványos égi jelenség, hanem ritka tudományos lehetőség is. A NASA, a német DLR és a Pittsburghi Egyetem kutatói több különböző kísérlettel próbálják jobban megérteni a Nap külső légkörét, a Föld légkörére gyakorolt hatásokat, valamint a napfogyatkozások egyik legrejtélyesebb jelenségét, az úgynevezett árnyéksávokat.
A teljes napfogyatkozás során a Hold teljesen eltakarja a Nap fényes korongját, és néhány percre láthatóvá válik a korona, a Nap rendkívül forró külső légköre. Ezt normál körülmények között a Nap vakító fénye elnyomja, ezért a kutatók számára különösen értékesek ezek a rövid pillanatok. A NASA repülőgépekre szerelt nagyfelbontású kamerákkal több hullámhosszon – látható és infravörös tartományban – fényképezi a koronát, hogy jobban megértsék, miként melegszik fel ez a több millió fokos gázréteg, és hogyan kapcsolódik a napszélhez, amely hatással van a műholdakra, az űrhajósokra és a földi technológiákra is - írja a focus.de.
A kutatások másik fontos területe a Föld légköre. A napfogyatkozás idején a napsugárzás hirtelen csökkenése különleges „természetes laboratóriumot” hoz létre. A NASA és európai kutatócsoportok ballonokat bocsátanak fel, hogy mérjék az ózon változásait, a levegő hőmérsékletét és a légköri rétegek viselkedését. A felső légkör, különösen az ionoszféra is reagál a fénycsökkenésre: a napsugárzás gyengülése csökkenti az ionizációt, ami befolyásolhatja a rádióhullámok és a GPS-jelek terjedését. Korábbi vizsgálatok szerint a napfogyatkozások idején az ionoszféra alsó rétegei mérhetően megváltoznak.
A Pittsburghi Egyetem kutatói egy különösen titokzatos jelenséget, az árnyéksávokat vizsgálják. Ezek a teljes fogyatkozás előtt és után néhány másodperccel megjelenő, gyorsan mozgó világos és sötét hullámvonalak, amelyek a talajon vagy világos felületeken futnak végig. A jelenséget évszázadok óta megfigyelik, de eredete máig vitatott. Az egyik elmélet szerint a Föld légkörének turbulenciája töri meg a keskeny napsarló fényét, hasonlóan ahhoz, ahogy a csillagok „pislognak”. Egy másik elképzelés szerint az árnyéksávok részben diffrakciós és interferenciajelenségek, amelyek akár a légkör felett is kialakulhatnak. A Pittsburghi kutatók magaslégköri ballonokkal és fényérzékelőkkel próbálják eldönteni, melyik magyarázat áll közelebb az igazsághoz. A korábbi mérések nem adtak egyértelmű választ, ezért a rejtély továbbra is nyitott.
