Mi csak hisszük a régi rómaiak tisztaságát

Közösségi élmény volt a régi Rómában a „székelés". Az ember - ha eljött az idő - befáradt egy utcai és koedukált illemhelyre, ahol a nyitott ülőkéken egymás mellett foglalhattak trónt a polgárok - és persze a rabszolgák, lévén az efféle pontokon végképp egyenlőség dívott. Azt, hogy a „dolgok" közben mik történtek, nem rekonstruálható (vélhetően amúgy beszélgettek az emberek) - azonban néhány esetben a végtermék kővé vált, s ez lehetőséget biztosított a régészeknek a hajdani egészségügyi viszonyok föltárására.

Mint az alapos vizsgálatokból kiviláglott, a Római Birodalom terjedésével, azaz a légiók és az üzletemberek menetelésével párhuzamosan a bennük élő paraziták is egyre nagyobb területet hódítottak meg Európában, Ázsiában és Afrikában. A sorból említhető az ostor- és az orsóféreg, de a más, bizarr fertőzéseket okozó lények is e körbe tartoznak.

Nem segített a tisztaságot az sem, hogy a mellékhelyiségeket gyakorta a konyhák tőszomszédságába építették. Ami túl azon, hogy gusztustalan szokásnak mondható, a betegségek terjedését is inkább támogatta mint akadályozta. S ha már - úgymond - a koszt leltározzuk, botorság lenne feledni a híres római, leginkább a „nagy" jelzővel illetett császárok és tehetős, közhivatalra/szimpla hírnévre ácsingózó patríciusok által gründolt közfürdőket sem. E helyeken az emberek tömegével múlatták az időt (számosan szó szerint a napjaikat). S mivel akkoriban nem léteztek a mai értelemben vett fertőtlenítő berendezések és anyagok, a medencék tartalma csak úgy frissülhetett, ha azokat fokozatosan leeresztették és közben újra töltötték.

Előfürdeni ugyan lehetett, de ezt tudottan seregnyi alak inkább kihagyta.

A számítások szerint a vízváltás tempója a legmenőbb helyeken is (mondjuk így) elégtelennek bizonyult, így a rengeteg szenny, emberi váladék és kozmetikum, no meg a suttyomban kieresztett vizelet ott kavargott az ejtőzők körül. Mindent összevetve simán benne van a pakliban, hogy egy, a mi fogalmaink szerint „tiszta" római közmedence úgy nézett ki, mintha egy óriás valami masszív és ronda trutyit öntött volna a hullámok hátára.

És ebben a lében demokratikusan ott „főtt" a világbíró Róma szinte teljes közönsége. És (amúgy) igen, a gazdagok már akkor is jobban jártak, hiszen ők privát medencék, illemhelyek során intézhették a dolgaikat...