Koszos tógára vizeletfürdő a válasz

A kallósok (fullo) a Római Birodalom elengedhetetlen „kellékeinek" számítottak. Fő foglalkozásukat a posztókelmék és ruhák tisztítása jelentette. Munkájuk a textilfeldolgozás elengedhetetlen, ám rendkívül megerőltető és egészségtelen része volt - ami nem is csoda, hiszen fő mosószerüket az emberi vizelet jelentette.

A pucolás atompontos folyamata nem ismert, de a megmaradt faliképek és leírások alapján nagy biztonsággal rekonstruálható. A „fullonica-ba" beszállított koszos hacukákat a vízzel és lúgos vegyszerekkel, például vizeletbe vagy az abból kinyert ammóniával teli kádakba helyezték, majd maga a „mester" vagy (ha volt rá pénze) az általa beszerzett rabszolgák elkezdték a cuccok alapos dömöckölését, taposását és csavarását. A tevékenység célja az volt, hogy a vegyi anyagokat szövet rostjaiba juttassák, s így azok elvégezhessék a dolgukat. Ha kellett, szappant is használtak.

Védőfelszerelés „természetesen" nem létezett, így ha valaki lába ne adj Jupiter megsérült, az hamar elfertőződött - de az sem járt jobban, aki úgymond megúszta, mert a bőre hosszú távon egészen biztosan nem tűrte ezt a fajta zaklatást.

A következő etapot az öblítés takarta, mikor is nagy kádakban folytatták a szennyezésmentesítést. A fullonica-k igen vízigényes üzemeknek számítottak, egy átlagos műhely mai mértékegységben kifejezve több száz köbméternyit használt el naponta. (S mindezt a nyilvános vezetékekből szippantotta el, ami nem lehetett kis bosszúság az üzemeltetőknek akkor sem, ha az érintett firma amúgy kifizette a borsos szolgáltatási díjat.) A medencék sorban álltak egymás mögött s a folyadék az egyikből egyenesen a másikba vándorolt. A ruhák viszont pont fordított utat jártak be: először a legpiszkosabb vízbe kerültek majd kellő nyomogatás után a frissben végezték.

A kész szövetet tüskés ágakkal, esetleg egyre finomabb kefékkel dolgozták meg, bolyhosították, de ha a sors úgy hozta, az ollót is csattogtatták a fullo-k. A cél érdekében ként is alkalmaztak, míg a vasalást hatalmas présekkel oldották meg. A tiszta szöveteket egy fonott szerkezetre borították, amely kellően szellős volt ahhoz, hogy a rostok hamar megszáradjanak.

Zárásként két apró adalék: a vállalkozókat büntetéssel sújtották, ha rossz ruhát küldtek vissza vagy megrongálták azt. Az pedig szinte csak amolyan mellékszál, hogy az ókori rómaiak a kimosott hacukákat eleve értékvesztettnek tekintették...