Mindössze hat hónappal a beiktatása után Ali al-Zaidi iraki miniszterelnök eddigi legmerészebb lépésére szánta el magát: közvetlenül szembeszáll a hírhedt, Irán megbízottjaként működő síita milíciákkal. A kormányfő katonai parancsnokainak utasítást adott, hogy készüljenek fel egy esetleges fegyveres összecsapásra a Kataib Hezbollahhal, miután a tisztviselők egy százmillió dolláros állami olajlopással gyanúsítják a csoportot. A konfrontáció kimenetele alapjaiban határozhatja meg Irak jövőbeli stabilitását és a régió erőviszonyait.
Ali al-Zaidi, a mindössze hat hónapja hivatalban lévő, 41 éves üzletemberből lett iraki miniszterelnök eddigi legkockázatosabb politikai és katonai lépését készíti elő: közvetlen konfrontációt vállal azokkal a felfegyverzett síita milíciákkal, amelyek Irán proxyjaként (megbízottjaként) működnek az országban.
A kormányfő utasította a biztonsági erőket, hogy készüljenek fel a lehetséges fegyveres összecsapásra Irán legbefolyásosabb iraki szövetségesével, a Kataib Hezbollahhal. Az iraki hatóságok azzal vádolják a milíciát, hogy egy kiterjedt csempészhálózatot működtetnek, amelyen keresztül több százmillió dollár értékű, állami tulajdonú olajat sikkasztottak el.
Az Egyesült Államok által terrorszervezetként nyilvántartott Kataib Hezbollah határozottan tagadja a csempészettel kapcsolatos vádakat. A feszültség azonban már konkrét lépésekben is megnyilvánult: a Bagdadtól mintegy 50 kilométerre délre fekvő, a Kataib egyik fő bázisának számító Dzsürf al-Szakhár városára irányuló kormányzati nyomozást követően eddig kilenc magas rangú biztonsági és olajipari tisztviselőt bocsátottak el a posztjáról. Zaidi mindeközben utasította a katonai és biztonsági parancsnokokat, hogy vonjanak össze további erőket a város körül, és készítsék elő a kormánycsapatok esetleges bevonulását.
„Nem fogok meghátrálni”
Ahmed Younis bagdadi politikai elemző szerint a miniszterelnök lépése óriási teherrel jár. „Azzal, hogy nyíltan megfogadja, szembeszáll a Kataib Hezbollahhal és más, Irán által támogatott fegyveres frakciókkal, Zaidi hatalmas személyes és politikai kockázatot vállal” – hangsúlyozta a szakértő. „Ezek a csoportok korábban már bebizonyították mind a katonai képességeiket, mind pedig azt, hogy hajlandóak erőszakot alkalmazni azokkal szemben, akik megkérdőjelezik a befolyásukat. Ez a krízis a kormány tekintélyének nagy téttel bíró próbája, és a következmények messze túlmutathatnak egy egyszerű politikai konfrontáción.”
Maga Zaidi egyelőre hajthatatlannak tűnik. Egy augusztusi kormányülésen, miután kampányt indított a milíciák lefegyverzésére, határozottan kijelentette: „Nem fogok visszakozni attól a céltól, hogy minden fegyvert állami ellenőrzés alá vonjak, és folytatni fogom a konfrontációt, még ha az életembe is kerül.”
A multimilliomos üzletemberből lett politikus még csak tinédzser volt a 2003-as amerikai invázió idején, amely megdöntötte Szaddám Huszein diktatúráját, és utat nyitott a síita többségű, Teheránhoz szorosan kötődő pártok hatalomra jutásának. Zaidi az elmúlt évtizedekben tudatosan távol maradt az iraki politikától, így kimaradt a Szaddám-párti felkelésből, a véres al-Kaida-kampányból, a szektás polgárháborúból és az Iszlám Állam (ISIS) elleni, 2017-ben sikerrel zárult véres küzdelemből is.
Idén áprilisban a politikai térkép hirtelen átrendeződött: miután Donald Trump amerikai elnök nyilvánosan megvétózta a korábbi befolyásos miniszterelnök, Núri al-Maliki visszatérését, az iráni befolyás alatt álló síita frakciók szövetsége végül Zaidi mellett döntött kompromisszumos jelöltként. Viszonylagos fiatalsága és a magánszektorból hozott üzleti háttere segített neki abban, hogy hiteles alternatívát kínáljon a megcsontosodott politikai elittel szemben. Támogatói benne látták a garanciát egy újfajta kormányzati megközelítésre, ugyanakkor politikai múltjának hiánya kezdettől fogva felvetette a kérdést: képes lesz-e egyáltalán eligazodni Irak mélyen gyökerező, bonyolult és sokszor veszélyes hatalmi hálózataiban?
Amerikai hátszél és a milíciák ellenállása
Zaidi eddig olyan nyílt és egyértelmű támogatást kapott Washingtontól, amilyet egyetlen közelmúltbeli iraki miniszterelnök sem élvezhetett. Ennek ellenére rendkívül óvatosan kell eljárnia a Teheránnal szembeni kihívások során, hiszen Irán a síita milíciákon és politikusokon keresztül folyamatos és hatalmas befolyással bír az országban.
A nyomás azonban az amerikai oldalról is erős. Donald Trump elnök sürgette Zaidit, hogy fegyverezze le azokat az iraki milíciákat, amelyek az elmúlt időszakban amerikai csapatokat, valamint szaúd-arábiai és egyesült arab emírségekbeli célpontokat támadtak. Ezek az akciók Teheránnal való szolidaritásból indultak, válaszul arra, hogy az Egyesült Államok és Izrael februárban katonai hadműveleteket kezdett Irán ellen.
Az iraki kormányfő már tett konkrét lépéseket: augusztusban a közvetlenül az irányítása alá tartozó különleges erők letartóztatták az Iránnal szorosan együttműködő Harakat al-Nujaba frakció hírszerzési főnökét, akit azzal vádoltak, hogy részt vett az amerikai érdekeltségek elleni dróntámadásokban. Bár a férfit csupán 48 órán át tartották őrizetben, az akció azonnali megtorlási fenyegetéseket váltott ki a fegyveres csoport részéről, és csak magas rangú síita politikusok közbelépése tudta enyhíteni a feszültséget. Egy héttel később a különleges erők további négy milíciatagot vettek őrizetbe, akiket szintén amerikai célpontok elleni támadások elősegítésével gyanúsítottak.
Miközben Zaidi eddigi legkomolyabb politikai és katonai összecsapására készül Dzsürf al-Szakhárnál, pontosan tisztában van azzal, hogy a milíciák képesek a legkeményebb eszközökkel visszavágni. Öt évvel ezelőtt, amikor egyik hivatali elődje hasonló razziát rendelt el a fegyveres csoportok ellen, a miniszterelnök bagdadi otthonát dróntámadás érte – egy akció, amelyet a hatóságok egyértelműen merényletkísérletnek minősítettek – írta a Reuters.







