HIRDETÉS

Miért beszél el még mindig egymás mellett Nagy-Britannia és az EU?

A brit miniszterelnök konstruktív párbeszédet és újraindítást ígér, ám Brüsszel és London továbbra is alapvető politikai félreértésekkel küzd

Európai Unió
  • 2026.11.17. - 19:44
Cikk borítókép
Andy Burnham brit miniszterelnök és Ursula von der Leyen az Európai Bizottság elnökeStefan Rousseau / POOL / AFP

Andy Burnham brit miniszterelnök pénteken Brüsszelbe utazik, hogy új fejezetet nyisson az Európai Unió és az Egyesült Királyság kapcsolatában. A hangzatos „újraindítási” csúcstalálkozó ellenére azonban mindkét oldalon komoly tévhitek és elvárásbeli különbségek feszülnek, az ifjúsági programok megítélésétől kezdve a brit költségvetés mozgásterén át egészen addig, hogy Brüsszelben valójában mennyire prioritás (vagy éppen mennyire nem az) a britekkel való foglalkozás.

Évekig tárgyaltak a Brexitről, de úgy tűnik, Nagy-Britannia és az Európai Unió időnként még mindig képes elbeszélni egymás mellett.

Andy Burnham brit miniszterelnök pénteken egy jelentős felhajtással kísért csúcstalálkozóra utazik Brüsszelbe, miután korábban „új megközelítést” ígért az EU-val való kapcsolatépítésben. „Nem leszünk ellenségesek. Nem égetünk fel több hidat. Konstruktívak és pozitívak leszünk” – fogalmazott a miniszterelnök hétfő este a londoni Cityben tartott beszédében.

A kormányfő már a kapcsolatok jelentős újjáépítéséről is szót ejtett, sőt, egyes elemzők szerint hosszú távon még Nagy-Britannia EU-ba való visszatérésének lehetőségét is nyitva hagyta – egy évtizeddel azután, hogy a brit társadalom a kilépésre szavazott.

HIRDETÉS

Mégis számos olyan mélyen gyökerező tényező van, amelyet ez a két politikai buborék alapvetően félreért a másikkal kapcsolatban. Politikai elemzők és mindkét oldal névtelenséget kérő tisztviselői segítségével feltérképeztük azt az öt alapvető dinamikát, amely meghatározza a pénteki újraindítási csúcstalálkozót és a kapcsolatok jövőjét.

Brüsszel nem csak az Egyesült Királysággal foglalkozik

Hét-nyolc évvel ezelőtt a Brexit a La Manche csatorna mindkét oldalán uralta a címlapokat. Ma már korántsem ez a helyzet. A brüsszeli döntéshozók ugyanazokkal a nehéz globális kihívásokkal küzdenek, amelyek miatt londoni kollégáik is forgolódnak éjszaka: Donald Trump, a mesterséges intelligencia szabályozása, a klímaváltozás vagy épp a kínai ipari nyomás.

„A munkám kevesebb mint egy százaléka szól az Egyesült Királyságról” – fogalmazott egy névtelenséget kérő uniós diplomata. „Sőt, valójában sokkal kevesebb!”

HIRDETÉS

Természetesen Brüsszelben vannak dedikált csapatok, amelyek feladata a Nagy-Britanniával való tárgyalás, de – ahogy egy tisztviselő rámutatott – ugyanígy vannak csapatok a Fülöp-szigetekkel való egyeztetésekre is. Nagy-Britannia továbbra is fontos szövetséges, ezért is szentelik a pénteki csúcstalálkozót a poszt-Brexit kapcsolatok finomhangolásának. Az ajtó nyitva áll a további közeledés előtt, de az EU már nem ül a telefon mellett, várva a brit hívást.

A brit költségvetés meglehetősen szűkös

EU-tagállamként az Egyesült Királyság jelentős nettó befizetője volt az uniós költségvetésnek. Ma azonban Londonnak nincs felesleges, „elégethető” pénze.

„Több pénzre van szükségünk” – ez volt Andrej Babiš volt cseh miniszterelnök velős válasza a múlt hónapban, amikor a britek esetleges újracsatlakozásáról kérdezték. A globális pénzügyi válság óta a brit államháztartás folyamatosan feszült állapotban van, amit külföldön nem mindig értenek meg.

HIRDETÉS

Ennek eredményeként az uniós tárgyalók újra és újra túlértékelték brit kollégáik hajlandóságát a csekkek kiállítására. Ez tavaly például súlyos diplomáciai kudarchoz vezetett, amikor a finanszírozási viták miatt váratlanul összeomlottak a tárgyalások Nagy-Britannia csatlakozásáról az EU SAFE újrafegyverkezési programjához. A helyzetet a mostani csúcs előtt is bonyolította, hogy London megtagadta az Egyesült Királyságban tanuló uniós polgárok tandíjának csökkentését, arra hivatkozva, hogy az ebből eredő hiányt máshonnan kellene elvonnia az egyetemek költségvetéséből.

Az Európai Bizottság nem mindenható

1988-ban Margaret Thatcher brit miniszterelnök híres beszédében bírálta az „európai szuperállamot, amely Brüsszelből gyakorol új dominanciát”. Sok brit számára évtizedekkel később a Brexit pontosan ez elleni lázadás volt.

Ha azonban Londoban az Európai Bizottságot tekintik a központi antagonistának, az megnehezítheti a valódi uniós hatalmi dinamikák megértését. „A Bizottság irányítja a harmadik országokkal folytatott tárgyalásokat – egészen addig, amíg már nem teszi” – magyarázta David Henig, az Európai Nemzetközi Politikai Gazdaságtan agytröszt brit igazgatója.

HIRDETÉS

Henig szerint a tagállamok a folyamat elején (a mandátum meghatározásakor) és a végén (a megállapodás jóváhagyásakor) veszik át az irányítást. Jó példa erre a múlt heti tandíjvita: míg a pragmatikus uniós tisztviselők kompromisszumos álláspontot dolgoztak ki, a tagállami nagykövetek ezt utólag felülírták és megszigorították. Londonnak hozzá kell szoknia, hogy a tagállamok lesznek a végső döntőbírók.

A fiatalok ügye nem prioritás Westminsterben

Amikor az EU 2024-ben javaslatot tett egy ifjúsági tapasztalatszerzési programra – amely lehetővé tenné a fiatalok ideiglenes szabad mozgását az Egyesült Királyság és az EU között –, a brit Munkáspárt és a Konzervatív Párt is azonnal elutasította az ötletet, félve a migráció miatt amúgy is feszült euroszkeptikus szavazók reakciójától.

Amikor világossá vált, hogy a terv az EU számára kulcsfontosságú, Londonban értetlenkedés fogadta a helyzetet. „Az Egyesült Királyság pusztán egy EU-s kérésnek tekintette az ifjúsági mobilitási programot, mert itthon senki sem hallgatott a fiatalokra” – érvelt Maurizio Cuttin, az Ifjúsági Tanács UK igazgatótanácsának tagja.

HIRDETÉS

Az unió számára a fiatalok előtti lehetőségek megnyitása nemcsak elvi kérdés, hanem a brit társadalommal való kapcsolattartás és a „puha hatalom” (soft power) egyik legfontosabb fenntartó eszköze is a Brexit utáni korszakban.

Mindkét fél traumatizált a Brexit miatt

Legalább egy pontban teljes az egyetértés: a nehéz, elhúzódó Brexit-folyamat mindkét oldalon mély nyomokat hagyott.

„Sok a Brexit miatt traumatizált ember van itt az Európai Unióban” – mondta Kaja Kallas, az EU külügyi főképviselője a hónap elején. Kijelentése rávilágít arra a brüsszeli mémre, miszerint a kilépés nemcsak politikai sokk volt, hanem hosszú évekre megbénította az érdemi politikai párbeszédet más témákban.

HIRDETÉS

Az EU brit közeledésekre adott válaszait Kallas szavainak tükrében kell értelmezni. Bár a britek talán másképp fogalmaznak, a trauma kölcsönös: évekig a brit politikusok is görcsösen kerülték az alapvető európai kérdések újranyitását, még akkor is, ha gazdasági tények szóltak a közeledés mellett – írta a Politico.

Ezen a gáton próbál most áttörni Andy Burnham – aki immár Nagy-Britannia hetedik miniszterelnöke a sorsdöntő Brexit-szavazás óta. Ahhoz, hogy az Egyesült Királyság kikerüljön a Brexit utáni gödörből, nemcsak a gyanakvó Brüsszelt kell meggyőznie, hanem a saját, fáradt választóit is arról, hogy a régi sebek feltépése megéri a politikai kellemetlenséget.

Reklám
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS