HIRDETÉS

Nobel-díjas felfedezés hozhat áttörést a vakság kezelésében

A kutatásban egy magyar származású tudós is meghatározó szerepet játszott

Tudomány
  • 2026.11.17. - 19:59
Cikk borítókép
Új reményt jelenthet a látássérültek számára az optogenetika. A kutatók fényimpulzusokkal képesek aktiválni bizonyos idegsejteket, és már emberi vizsgálatokban is biztató eredményeket értek elMesterséges Intelligencia által, egyedi grafikai generálással készült illusztráció

A tudósok ma már képesek fényimpulzusokkal szabályozni bizonyos idegsejtek működését. A forradalmi módszer, az optogenetika úttörőit 2026-ban orvosi Nobel-díjjal tüntették ki. Az elismerést követően egy új klinikai vizsgálat eredményei is napvilágot láttak. Tíz súlyosan látássérült beteg közül hétnél sikerült javítani a fényérzékelést. A kutatásban egy magyar származású tudós is meghatározó szerepet játszott.

Egyetlen fénysugárral működésbe hozhatók az idegsejtek

Az emberi agy mintegy 86 milliárd idegsejtje rendkívül bonyolult hálózatot alkot. Ezek a sejtek elektromos és kémiai jelekkel kommunikálnak egymással, lehetővé téve a gondolkodást, az emlékezést, a mozgást és az érzékelést.

A tudósok évtizedeken keresztül keresték annak módját, hogyan lehetne az idegsejtek működését pontosan szabályozni.

HIRDETÉS

A megoldást végül egy egészen váratlan felfedezés hozta el.

Bizonyos mikroszkopikus zöldalgák olyan fényérzékeny fehérjékkel rendelkeznek, amelyek fény hatására megváltoztatják a sejtek elektromos állapotát. A kutatók felismerték, hogy ezek a fehérjék megfelelő genetikai eljárással idegsejtekben is működésre bírhatók.

Így született meg az optogenetika.

HIRDETÉS

A módszer segítségével meghatározott idegsejtek fényimpulzusokkal aktiválhatók, más sejtek működése pedig megfelelő fehérjék alkalmazásával gátolható.

A technológia jelentőségét jelzi, hogy 2026. október 5-én Karl Deisseroth, Peter Hegemann és Georg Nagel orvosi-élettani Nobel-díjat kapott az optogenetika alapjainak megteremtéséért.

Vaksággal élő betegeknél is kipróbálták

HIRDETÉS

A Nobel-díj bejelentése után mindössze két nappal újabb figyelemre méltó eredmény látott napvilágot.

A New England Journal of Medicine című orvosi folyóiratban közzétett klinikai vizsgálatban tíz, súlyosan látássérült beteg vett részt.

Valamennyien a retinitis pigmentosa nevű örökletes szembetegség előrehaladott formájában szenvedtek. A betegség következtében a retina fényérzékelő sejtjei fokozatosan elpusztulnak, ami súlyos látásvesztéshez vezethet.

HIRDETÉS

A kutatók azonban egészen különleges megoldással próbálkoztak. Nem az elpusztult sejteket igyekeztek helyreállítani, hanem a retina még meglévő idegsejtjeit tették fényérzékennyé. Ehhez génterápiás eljárást alkalmaztak. A betegek szemébe olyan génhordozó vírust juttattak, amely lehetővé tette egy fényérzékeny fehérje, a ChrimsonR előállítását.

A résztvevőknek emellett speciális szemüveget kellett használniuk, amely megfelelő fényjeleket közvetített a módosított idegsejtek felé. Az eredmények biztatónak bizonyultak. A tíz beteg közül hétnél javult a fényérzékelés, hat esetben pedig a javulás elérte a kutatók által klinikailag jelentősnek tekintett szintet.

A fényérzékenység növekedése egyes résztvevőknél többszörös volt.

HIRDETÉS

Fontos azonban hangsúlyozni: ez nem jelenti azt, hogy a betegek visszanyerték eredeti látásukat. A kísérlet elsősorban azt bizonyította, hogy a fényérzékelés bizonyos elemei a módszer segítségével javíthatók.

Magyar származású tudós is részese az áttörésnek

A nemzetközi kutatócsoport egyik meghatározó tagja a magyar származású Roska Botond, a bázeli Molekuláris és Klinikai Szemészeti Intézet kutatója. Roska hosszú évek óta vizsgálja a retina működését és a látás helyreállításának lehetséges módszereit.

HIRDETÉS

Az optogenetikai kezelés egyik legnagyobb előnye, hogy elméletileg többféle genetikai eredetű látáskárosodás esetében is alkalmazható lehet. A hagyományos génterápiák gyakran egyetlen meghatározott génhiba kijavítására törekednek.

Az új eljárás ezzel szemben a még működő idegsejteket próbálja alkalmassá tenni a fény érzékelésére, függetlenül attól, hogy eredetileg milyen genetikai eltérés okozta a betegséget.

Ez hosszabb távon szélesebb betegcsoport számára nyithat új lehetőségeket.

A módszer ugyanakkor még nem tekinthető általánosan alkalmazható gyógymódnak. A hatékonyságát és hosszú távú biztonságosságát további klinikai vizsgálatoknak kell igazolniuk.

A mostani kutatás során mellékhatásokat is észleltek, köztük egy súlyosnak minősített, de rövid idő alatt megszűnő szemészeti szövődményt.

Az epilepszia és a Parkinson-kór kutatását is megváltoztathatja

Az optogenetika lehetőségei messze túlmutatnak a látás helyreállításán.

A kutatók már ma is alkalmazzák a módszert annak vizsgálatára, hogy az agy különböző idegsejtjei milyen szerepet játszanak az emlékezésben, a mozgásban, az alvásban és a viselkedésben.

Különösen ígéretes kutatási terület az epilepszia.

Az epilepsziás rohamok hátterében az idegsejtek kórosan összehangolt működése állhat. Állatkísérletekben már vizsgálják, hogy meghatározott sejtcsoportok fény segítségével történő szabályozása képes-e befolyásolni ezeket a folyamatokat.

A Parkinson-kór esetében szintén fontos lehet az ideghálózatok pontosabb megismerése.

A technológia segítségével a kutatók jobban megérthetik, hogy az egyes sejtcsoportok milyen szerepet játszanak a mozgászavarok kialakulásában.

Ezek az eredmények később új kezelési módszerek fejlesztését segíthetik elő, de az optogenetika jelenleg még nem számít bevett emberi terápiának ezekben a betegségekben.

Egy napon a gondolatainkat is irányíthatják fénnyel?

A technológia fejlődése komoly etikai kérdéseket is felvet.

Ha a tudósok képesek fény segítségével működésbe hozni meghatározott idegsejteket, vajon egyszer az emberi gondolkodást vagy viselkedést is irányítani tudják majd?

A válasz egyelőre egyértelmű: Ilyen képességgel a tudomány nem rendelkezik.

Az emberi gondolatok, érzelmek és döntések rendkívül összetett ideghálózatok együttműködéséből születnek. Az optogenetika pedig csak megfelelően előkészített, fényérzékennyé tett sejtek működésének befolyásolására alkalmas.

Az eljárás alkalmazását az is korlátozza, hogy a fény csak bizonyos mélységig képes áthatolni az idegszöveten. A kutatások fejlődésével ugyanakkor egyre fontosabbá válik a betegek biztonságának, önrendelkezésének és jogainak védelme.

Egy apró algától a vakság kezeléséig

Az optogenetika története jól mutatja, milyen váratlan utakon fejlődhet a tudomány.

A kutatók eredetileg mindössze azt szerették volna megérteni, hogyan érzékeli a fényt egy mikroszkopikus élőlény. Az ebből született felfedezés mára lehetővé tette, hogy meghatározott idegsejtek működését fényimpulzusokkal szabályozzák.

A 2026-os Nobel-díj ennek a tudományos áttörésnek az elismerése.

A friss klinikai eredmények pedig arra utalnak, hogy a technológia a laboratóriumok világából fokozatosan a betegellátás felé is elindulhat. A vakságot egyelőre nem sikerült meggyógyítani ezzel a módszerrel, de a kutatók olyan lehetőséget találtak, amely néhány évtizeddel ezelőtt még elképzelhetetlennek tűnt.

A tudomány ma már nemcsak megfigyelni képes az idegsejtek működését, hanem bizonyos körülmények között fénnyel szabályozni is. Ez pedig a jövőben emberek millióinak életét változtathatja meg.

Reklám
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS