Donald Trump pénteken ismét kijelentette, hogy az Egyesült Államok hamarosan csapást mérhet a Natanz közelében található, hegyekbe vájt föld alatti komplexumra, amely az iráni nukleáris programhoz kapcsolódó utolsó jelentős, a két háború után is érintetlenül maradt helyszín.
Mi is ez a létesítmény?
A célpont egy hegy a Zagrosz-hegységben, Iszfahán tartományban, körülbelül másfél kilométerre délre a natanzi urándúsító-komplexumtól, amelynek a gyomrába egy gigantikus létesítményt ástak. Az elnevezés egy apró fordítási baleset eredménye: a hegy hivatalos neve Kuh-e Kolang Gaz La, a kolang pedig csákányt jelent – a külföldi elemzők ezért kezdték el Csákány-hegynek nevezni a helyet. Maguk az irániak soha nem hivatkoznak így a bázisra, sőt a létesítménynek soha nem is adtak hivatalos, nyilvános nevet.
Miért épp ide épült?
A válasz a kőzetben rejlik. A környező hegység nagy része üledékes, de ez az egy hegy kemény, sűrű gránitból áll, ami jelentős, természetes védelmet nyújt mindennek, amit az alatta lévő alagutakba rejtenek. Az építkezés 2020 őszén kezdődött, alig hónapokkal azután, hogy egy – széles körben Izraelnek tulajdonított – robbanás megsemmisítette a felszínen lévő, fejlett natanzi centrifuga-összeszerelő üzemet. Irán akkor nyíltan közölte, hogy az elpusztított üzemet föld alatti csarnokok fogják felváltani. A megsemmisült üzemet eredetileg úgy építették, hogy évente nagyjából 6000 korszerű centrifugát tudjon összeszerelni. Ez pontosan akkora kapacitás, amekkorára Iránnak szüksége lesz, amikor a 2015-ös nukleáris megállapodás (JCPOA) rájuk vonatkozó korlátozásai 2025 és 2030 között lejárnak.
Mi van odabent és milyen mélyen?
Iránon kívül ezt senki sem tudja biztosan, és ez a probléma lényege. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) munkatársai soha nem kaptak hozzáférést a létesítményhez. Az egész hegyet egy kettős biztonsági övezet – egy kerítés és egy járőrútvonallal ellátott fal – veszi körül, amely közvetlenül csatlakozik a natanzi komplexum saját belső övezetéhez. Két pár alagútbejárat látható, az egyik a keleti, a másik a nyugati oldalon. Az elemzők feltételezik, hogy ezek mind ugyanahhoz a létesítményhez vezetnek, de még ez sem teljesen biztos.
Irán hivatalos álláspontja szerint a telephely csupán fejlett centrifugák gyártására és összeszerelésére szolgál. A Tudományos és Nemzetközi Biztonsági Intézet – amely évek óta műholdakon keresztül követi nyomon az építkezést – azonban úgy ítéli meg, hogy a hegy alatti tér elég nagy ahhoz, hogy lényegesen többet is befogadjon. A méretek alapján nemcsak egy összeszerelő üzem, hanem egy működő, fegyverminőségű urán előállítására is képes dúsítóüzem, sőt, a fegyveresítési munkálatokhoz (például az uránfém öntéséhez) szükséges tér is elfér odabent. A létesítmény legmélyebb pontja legalább 100 méterrel a hegygerinc alatt található. A felvételek elemzése alapján az intézet szakértői szerint a bázis még nem üzemel, az építkezés pedig jelenleg is folyamatban van.
Két elmélet a fegyverkezésről
Bár konkrét bizonyíték még egyikre sincs, két súlyos állítás is kering a nemzetközi sajtóban. Az egyik szerint Irán 60 százalékra dúsított, körülbelül 440 kilogrammos uránkészletének egy részét már átszállították a hegy gyomrába. A másik – amelyet a The Wall Street Journal közölt egy izraeli hírszerzési értékelésre hivatkozva – arról szól, hogy tavaly ősszel már több ezer centrifugát is elhelyeztek a komplexumban. Ezt azonban sem Izrael, sem az Egyesült Államok nem támasztotta alá nyilvános bizonyítékokkal.
Elpusztíthatnák az amerikai bombák?
Magát a hegyet biztosan nem. Az amerikai fegyverarzenál legnagyobb hagyományos bunkerrombolója, a mintegy 13 ezer kilogrammos GBU-57 a jelentések szerint 18 méternyi tömör betont vagy 61 méter földet képes áttörni. A 100 méternyi sűrű gránittal szemben azonban a szakértők szkeptikusak.
Egy földbe süllyesztett létesítménynek azonban muszáj „lélegeznie”, és itt rejlik a valódi sebezhetőség. Minden működő komplexumnak szüksége van hatalmas energiaellátásra, szellőzésre, hűtésre, logisztikára, valamint bejárásra az ott dolgozó személyzet számára – és ezek a köldökzsinórok valahol óhatatlanul a felszínre kerülnek. Erre korábban is volt példa az Amad nukleáris fegyverprogram által épített Fordow és a Shahid Boroujerdi létesítményeknél. Mindkettőnél láthatók voltak a szellőzőaknák, és a légicsapások éppen ezeken az aknákon keresztül engedtek egyre mélyebbre behatoló fegyvereket a bázisba.
A Kuh-e Kolang komplexumról nem szivárogtak ki tervek, de 2024-ben a keleti bejáratok közelében műholdak rögzítettek egy építés alatt álló, valószínűsíthető szellőzőaknát, amelyhez egy tápvezeték is futott. Az intézet értékelése szerint egy esetleges támadás pontosan az áramellátást, a szellőzőket és a nyitott alagútszájokat célozná meg, majd ezt követően folyamatosan megfigyelés alatt tartanák a bejáratokat, hogy megakadályozzák az irániak újbóli bejutását.
Szabotázs és nyílt amerikai fenyegetések
Létezik egy másik út is a bejutásra. Szakértők szerint a helyszín a jelenlegi, még épülő állapotában sokkal alkalmasabb egy szabotázsakcióra vagy szárazföldi erők általi behatolásra, mint puszta légicsapásokra. Mintaként a natanzi összeszerelő üzem 2020-as pusztulását hozzák fel, amikor az építkezés során, észrevétlenül csempésztek be robbanóanyagot az épületbe.
A fenyegetés pedig nagyon is valós: Donald Trump az elmúlt hónapokban egyre gyakrabban és egyre agresszívebben utalt a komplexum lehetséges megsemmisítésére. Július közepén egy rádióinterjúban úgy fogalmazott, hogy a hegy „tökéletes célpont lehet egy szép, kövér lövéshez, egyenesen a bejárati ajtón keresztül”, majd hozzátette: „El fogjuk venni a hegyet, mondjátok meg az irániaknak, hogy készüljenek fel.” Néhány héttel később, az izraeli hírszerzési jelentések kiszivárgása után Trump megerősítette: bárhol, ahol akár csak felmerül a nukleáris fegyverek gyártásának gondolata, az Egyesült Államok rendkívül erőteljesen le fog csapni. Szeptember elején pedig már arról beszélt, hogy az amerikai Űrhaderő pontosan ismeri minden egyes ember mozgását a komplexum körül, és egy esetleges katonai konfliktus csupán „apróság” lenne az Egyesült Államok számára.
Mit mond minderre Irán?
Teherán hivatalos álláspontja szerint nincs ott semmi, amit érdemes lenne lebombázni. Esmail Baghaei, a külügyminisztérium szóvivője kijelentette, hogy a helyszínen „nem folyik semmilyen nukleáris tevékenység”, az amerikai fenyegetéseket pedig kitalált ürügynek nevezte a szabotázsra. Más politikusok azonban kevésbé voltak visszafogottak: Mehdi Mohammadi, a parlament elnökének tanácsadója a világ „legerősebben megerősített nukleáris létesítményének” nevezte a komplexumot, hozzátéve, hogy egy amerikai csapás szó szerint pokollá változtatná a régiót. Irán közös katonai parancsnoksága pedig figyelmeztetett: az ország érzékeny nukleáris létesítményei elleni bármilyen támadás azonnal egy átfogó, széles körű háborút robbantana ki a Közel-Keleten – írta meg az Iranintl.
