A húszik, Teherán szövetségesei, kihasználják az iráni háború miatt kialakult helyzetet, és egyszerre támadják Szaúd-Arábiát, valamint igyekeznek ellenőrzésük alá vonni a Vörös-tenger déli kapuját.
Az iráni háborúval párhuzamosan új veszélyforrás alakult ki a Közel-Keleten. A jemeni húszik kihasználják a térség átrendeződő erőviszonyait, és jelentős katonai offenzívába kezdtek Szaúd-Arábia és a velük szemben álló jemeni erők ellen. A mozgalom nemcsak rakétákkal és drónokkal támadja a szaúdi célpontokat, hanem a Vörös-tenger partvidékén is területeket foglal el. Ezzel olyan stratégiai térségben erősíti meg jelenlétét, amely a világkereskedelem egyik legfontosabb tengeri útvonalának kapuja.
A Washington Institute elemzői szerint a húszik új offenzívája lényegében felborította az évek óta fennálló jemeni status quót, és egyúttal Irán számára is új stratégiai lehetőséget teremtett.
A fejlemény jelentőségét az adja, hogy a húszik előretörése egybeesik az Irán és ellenfelei közötti háborúval. Miközben a konfliktus egyik központi helyszíne a Perzsa-öböl és a Hormuzi-szoros, Jemenben egy másik stratégiai tengeri átjáró, a Bab el-Mandeb körül alakult ki új válság.
A Bab el-Mandeb köti össze az Ádeni-öblöt a Vörös-tengerrel, vagyis ezen keresztül vezet a tengeri útvonal az Indiai-óceán, a Szuezi-csatorna és Európa között. A húszik most olyan part menti területeket és szigeteket szereztek meg, amelyekről közvetlenebbül fenyegethetik a hajóforgalmat. Az amerikai Institute for the Study of War szerint az új állások lehetővé teszik számukra, hogy a korábbinál hatékonyabban veszélyeztessék a Vörös-tengeren áthaladó hajókat.
Szaúd-Arábia lett a fő célpont
A húszik számára az elsődleges ellenfél Szaúd-Arábia. A mozgalom július óta ismét közvetlen katonai nyomást gyakorol a királyságra, miután a korábbi viszonylagos nyugalommal járó időszak véget ért. A húszik drónokkal és ballisztikus rakétákkal támadtak szaúdi energetikai és katonai célpontokat.
A konfliktus különösen érzékeny pontja az energiaexport. Szaúd-Arábia a Perzsa-öbölből induló olajszállítások mellett a Vörös-tenger felé vezető útvonalat is használhatja. Ha azonban a húszik ellenőrzésük alá vonják a Bab el-Mandeb környékét, akkor ez az alternatív útvonal is sebezhetővé válik.
Ez adja a mostani helyzet egyik legfontosabb stratégiai elemét.
Irán a Hormuzi-szorosnál, a húszik pedig a Bab el-Mandebnél képesek nyomást gyakorolni a tengeri forgalomra.
A Reuters elemzése szerint a húszik Vörös-tenger menti előretörése megerősíti Teherán regionális pozícióját, miközben Szaúd-Arábiát olyan helyzetbe hozza, amelyben egyszerre kell kezelnie az iráni és a húszi fenyegetést.
A húszik önállóan cselekszenek
A helyzet ugyanakkor nem értelmezhető úgy, hogy a húszik pusztán Irán katonai meghosszabbított „keze” lenne. A mozgalomnak saját céljai vannak. Elsősorban Jemenben akarja megszilárdítani hatalmát, és hosszabb távon az ország egészére ki akarja terjeszteni befolyását.
A mostani offenzíva ezért egyszerre szolgál két célt. A húszik gazdasági és politikai engedményeket akarnak kikényszeríteni Rijádtól, miközben Jemenben katonailag is igyekeznek javítani pozícióikat. Az amerikai Institute for the Study of War szerint a mozgalom céljai között már a jemeni olaj- és gázforrások feletti ellenőrzés megszerzése, illetve az azokból származó bevételek megszerzése is megjelenik.
A húszik számára tehát a mostani háború lehetőség arra, hogy az elmúlt években kialakult politikai és katonai helyzetet saját javukra fordítsák.
Iránnak új eszköze lett
Teherán szempontjából azonban ennél is többről van szó. Iránnak nem kell közvetlenül minden fronton fellépnie ahhoz, hogy ellenfeleit több irányból nyomás alatt tartsa.
A húszik révén egy olyan szövetséges erő áll rendelkezésére, amely Szaúd-Arábia közvetlen közelében képes katonai műveleteket végrehajtani, miközben a Vörös-tenger egyik legfontosabb tengeri útvonalát is fenyegetheti.
Az amerikai elemzők szerint iráni forradalmi gárdisták a húszik által elfoglalt területeken is megjelentek, és a beszámolók szerint a mozgalom tengeri megfigyelési képességeinek fejlesztésében is segítséget nyújtanak.
Ez azért lényeges, mert a húszik korábban már bizonyították, hogy képesek komoly zavart okozni a Vörös-tenger hajóforgalmában. Most azonban közelebb kerültek a Bab el-Mandebhez, így ugyanazt a nyomást közvetlenebbül tudják gyakorolni.
Két tengeri kapu kerülhet veszélybe
A konfliktus szélesebb összefüggése tehát egyszerűen megérthető.
A Hormuzi-szoros a Perzsa-öböl kijárata, és a világ egyik legfontosabb energiaútvonala. A Bab el-Mandeb pedig az Indiai-óceán, a Vörös-tenger és a Szuezi-csatorna közötti tengeri kapu.
Ha az egyik térségben Irán, a másikban pedig a vele szövetséges húszik képesek veszélyeztetni a hajóforgalmat, az egész térség energetikai és kereskedelmi jelentősége miatt a konfliktus hatásai messze túlmutathatnak Jemen és Szaúd-Arábia határain.
A Carnegie Endowment elemzése szerint a húszik előretörése már önmagában felveti egy második front kialakulásának lehetőségét, amely a szaúdi olajlétesítményeket és a Vörös-tenger egyik fontos tengeri szűkületét egyszerre fenyegetheti.
Ez magyarázza, miért tekinthető a jemeni eseménysor az iráni háború egyik legfontosabb következményének.
Irán ugyanis nemcsak a saját katonai erejével képes nyomást gyakorolni. Szövetségesei révén újabb válsággócokat hozhat létre, és a húszik most éppen egy ilyen új front kialakítására használják ki a háború kínálta lehetőséget.
A kérdés immár az, hogy a húszik megelégszenek-e a Szaúd-Arábiára gyakorolt nyomással és jemeni pozícióik megszilárdításával, vagy megpróbálják tartósan ellenőrzésük alá vonni a Bab el-Mandeb tengeri forgalmát is. Ez utóbbi már nem csupán a közel-keleti hatalmi viszonyokat, hanem a nemzetközi kereskedelmet is közvetlenül érintené.
