Beszámolója szerint a Földet elérő, a légkörben megsemmisülést elkerülő kisebb meteoritok teljesen más világokba engednek bepillantást – akár olyanokba is, amelyek jóval idősebbek a mi Naprendszerünknél. Évezredekkel ezelőtt azonban ezek az űrből érkezett kövek még a mainál is nagyobb jelentőséggel bírtak: mind szimbolikus értelemben, mind pedig a vaskor előtti társadalmak számára, hiszen rendkívül értékes nyersanyagforrást jelentettek.
Ezeket a ritka anyagokat a kora ókori civilizációk is felhasználták. A Minótaurosz mondájáról híres minósziak, valamint az Iliász és az Odüsszeia történeteiből ismert mükénéiek – a Journal of Archaeological Science című folyóiratban megjelent friss tanulmány szerint – látványos meteoritgyűrűket viseltek, hogy ezzel is hangsúlyozzák nagyságukat és hatalmukat.
A történelem során az emberek szerte a világon készítettek szerszámokat, fegyvereket és ékszereket meteoritokból: kaparóeszközöket Grönlandon, baltákat Kínában, lenyűgöző ékszereket a Kolumbusz előtti Amerikában. Egyiptomban az űrből származó talizmánok védték a pásztorokat és tevéiket, Tutanhamon fáraó híres, „kozmikus tőre” pedig a mai napig izgalomban tartja a kutatókat.
Sokáig úgy tűnt, hogy a bronzkori Görögország területéről hiányoznak az ehhez hasonló tárgyak. Egy ötéves kutatási projekt során azonban a szakemberek több mint száz, a mai Görögország területéről származó lelet kémiai összetételét elemezték. Különös figyelmet fordítottak 91 olyan vastárgyra – főként gyűrűkre, karkötőkre és késekre –, amelyek a bronzkorból, mintegy 3800-3000 évvel ezelőttről származnak.
A kutatók roncsolásmentes röntgenfluoreszcenciás vizsgálattal megállapították, hogy a leletek közül 13 darab nikkelt is tartalmazott, így ezeket szinte bizonyosan meteoritokból kinyert vasból kovácsolták.
Különösen érdekes, hogy mind a 13 tárgy lenyűgözően kidolgozott, akár egy fantasy filmbe (vagy a Skyrim című videojátékba) is illő gyűrű, amelyekbe más nemesfémeket, például aranyat vagy ezüstöt is beépítettek. A gyűrűkön foglalatok is találhatók, amelyekbe valószínűleg pecsétköveket vagy királyi jelvényeket rögzítettek.
A legtöbb ilyen ékszer ráadásul rendkívül gazdag temetkezési helyekről, például mükénéi sírokból került elő. Az egyik legkülönlegesebb darabot egy minószi nekropoliszban fedezték fel: a gyűrű a mai napig egy feltételezett főpap ujjcsontját díszíti. A tudósok tanulmányukban kifejtették: „Ezek a megfigyelések arra engednek következtetni, hogy a meteoritvasból készült gyűrűk a minószi és a mükénéi elit kiemelkedő alakjai körében a hatalom rendkívül népszerű szimbólumai lehettek.”
Fontos megjegyezni, hogy a meteoritvasat valószínűleg Egyiptomból importálták, és nem helyben találták. Görögország éghajlati és földrajzi adottságai ugyanis nem kedveznek a meteoritok fennmaradásának (könnyen elrozsdásodnak, elporladnak a nedves környezetben, vagy elnyeli őket a tenger). Ezzel szemben Egyiptom száraz sivatagai megvédik az űrkőzeteket az oxidációtól és a lebomlástól, így ideális feltételeket biztosítanak a megőrzésükhöz.
A kutatók azt is megállapították, hogy a vizsgált vastárgyak közül 78 már olvasztott földi vasból, nem pedig meteoritvasból készült. Ezek a mesterségesen olvasztott vastárgyak már a bronzkorban, Kr. e. 1400 körül is megjelenhettek a térségben, bár közülük csupán kettő – egy medál és egy gyűrű – készült biztosan Kr. e. 1200 előtt. „Érdekes módon az anatóliai leletekhez képest a mesterségesen olvasztott vas használata Görögországban némileg későinek tűnik” – jegyzik meg a szakemberek, felvetve annak lehetőségét, hogy ezeket a korai tárgyakat valahonnan máshonnan, például Ciprusról importálhatták – írta az Unian.
A meteoritgyűrű-őrület nagyjából Kr. e. 1200 körülig tartott, majd valószínűleg különböző gazdasági okok (ellátási problémák), vagy egy sokkal emberibb tényező miatt elhalványult: egyszerűen megváltozott az ízlés. Ahogy a tudósok fogalmaznak: „Könnyen elképzelhető, hogy a meteoritgyűrűk divatja, amely szinte kizárólag a minószi és a mükénéi késő bronzkorra volt jellemző, ugyanolyan természetes módon ment ki a divatból, mint bármelyik más múló trend.”
