Képzelje el, hogy megkérik: nevezze meg az emberiség történelmének legrosszabb évét. Egy olyan évet, amely valóban az első helyen áll a szenvedés, a katasztrófák és a káosz tekintetében. Valószínűleg az 1918-as spanyolnáthára gondol, vagy talán 1347-re, amikor a fekete halál végigsöpört Európán, mintegy 25 millió ember életét követelve. És természetesen a holokauszt tragikus éveit is lehetetlen elfelejteni.
Ám egy kutatócsoport szerint – bármilyen meglepő – egy egészen más év érdemli meg ezt a hírhedt címet: Kr. u. 536. Ha még soha nem hallott róla, készüljön fel: ez az esztendő valóban jó eséllyel pályázik a „történelem legrosszabb éve” címre.
Michael McCormick, a Harvard Egyetem régésze és történésze, valamint kutatócsoportja szerint az 536-os eseményeket nem háború vagy betegség okozta. Ehelyett valami sokkal alattomosabb dolog történt: egy rejtélyes porfelhő borította sötétségbe Európát, a Közel-Keletet és Ázsia nagy részét, méghozzá 18 hónapon keresztül. Napfény és meleg nélkül a világ éveken át tartó káoszba zuhant.
McCormick az Antiquity című tudományos folyóiratban megjelent tanulmányában így fogalmazott: „Ez volt az egyik legrosszabb időszak kezdete, ha nem a legrosszabb év a történelemben.” A világ ekkoriban Nagy Justinianus, a Bizánci Birodalom császára uralkodásának tizedik évében járt.
Mi okozta a katasztrófát? – Vulkánkitörések és a „vulkáni tél” Mi változtatta Kr. u. 536-ot apokaliptikus rémálommá? A katasztrófa valószínűleg mélyen a Föld felszíne alatt kezdődött. A vulkánkitörések – a magma, a gázok és az aeroszolok grandiózus tűzijátéka – drasztikus hatással lehetnek a bolygó éghajlatára.
Ezek okozzák azt, amit a tudósok „vulkáni télnek” neveznek: olyan időszakokat, amikor a kitörések során a légkörbe kerülő részecskék elhomályosítják az eget, eltakarják a napot, lehűtik a bolygót, és lelassítják magát az életet. Hasonló események korábban is formálták már az emberiség történelmét, a 74 000 évvel ezelőtti drasztikus népességcsökkenéstől kezdve a 19. századi európai tömeges migrációig.
A legújabb elemzések során vulkáni hamu nyomaira bukkantak a Svájc és Olaszország határán fekvő Colle Gnifetti gleccser jégmintáiban. A bizonyítékok egy 536-ban történt hatalmas kitörésre utalnak, amelynek során a hamu a jéggel keveredett.
A világ egy szűrőn át – Szemtanúk beszámolói a múltból A korabeli források nem finomkodtak a megfogalmazással. „Ebben az évben egy igen riasztó jelenség mutatkozott” – írta Caesareai Prokopiosz bizánci történész. „A nap ugyanis egész évben úgy világított, mint a hold, hiányzott belőle a ragyogás, és kísértetiesen hasonlított a napfogyatkozás idején látható naphoz, mivel sugarai tompák voltak, nem olyanok, mint máskor.”
A drasztikusan lecsökkenő hőmérséklet és a hosszúra nyúló telek globális éhínséghez vezettek. Az általános élelmiszerhiány, a könyörtelen hideg és a napfény hiánya valóban kilátástalanná tette ezt az időszakot. A fák évgyűrűi, valamint a grönlandi és antarktiszi jégminták (jégmagok) vizsgálata azt mutatja, hogy 540-ben és 547-ben további két nagyobb vulkánkitörés történt, ami még tovább mélyítette a válságot. Az eredmény: évtizedekig tartó gyenge napfény, zuhanó hőmérséklet, hosszúra nyúló telek és katasztrofális terméskiesések. Röviden: ez volt az elmúlt 2300 év leghidegebb időszaka, amelyet pusztító, kiterjedt éhínség kísért.
Mindennek tetejébe megérkezett a pestis Éppen amikor azt gondolná, hogy a helyzet már nem is fokozható, 541-ben a hírhedt justinianusi pestisjárvány is végigsöpört a Földközi-tenger medencéjén. A járvány hetente több tízezer ember életét követelte, jelentősen felgyorsítva a Keletrómai Birodalom hanyatlását. A történészek szerint a pandémia egészen 767-ig elhúzódott. Ez valóban egy szörnyű, évszázadokon átívelő sötét időszak volt.
Mintha a vulkáni telek és a pestis nem lett volna elég, a hosszú távú hatások a tudósok által vizsgált mintákban a mai napig megmutatkoznak. Végül azonban felcsillant egy reménysugár: a Kr. u. 640-ből származó jégmintákban talált ólomnyomok arra utalnak, hogy az emberek ekkorra ismét képesek voltak ezüstöt bányászni és olvasztani – ami egy apró fénysugárként jelezte a sötétség évszázadainak végét – írta az Futura.
