A Föld és a Szaturnusz legnagyobb holdja, a Titán közötti távolság sosem állandó. Attól függően, hogy a két bolygó éppen hol tartózkodik a Nap körüli pályáján, a bolygónk és a hold közötti távolság a legszorosabb együttálláskor nagyjából 1,2 milliárd kilométer, míg a legnagyobb eltávolodás idején elérheti az 1,65 milliárd kilométert is.
Fontos megjegyezni, hogy a Titán nem véletlenszerűen mozog. A jelenség oka egyszerűen az, hogy a Föld és a Szaturnusz rendkívül eltérő sebességgel halad az űrben, így a köztük lévő távolság folyamatos változása pusztán egy matematikai következmény. A cikk hozzáteszi: a Titán átlagosan 1,2 millió kilométeres távolságban kering a Szaturnusz körül. Maga a Szaturnusz pedig átlagosan 1,4 milliárd kilométerre van a Naptól, ami körülbelül 9,5-szerese a Föld és a Nap közötti távolságnak.
A lap emlékeztet arra, hogy míg a Föld egy év alatt kerüli meg a Napot, a Szaturnusznak majdnem 29 és fél földi évre van szüksége egy teljes kör megtételéhez. Mivel a két égitest ennyire eltérő sebességgel halad, folyamatosan közelednek egymáshoz, majd ismét távolodnak. Amikor a Nap ugyanazon az oldalán tartózkodnak, a távolságuk 1,2 milliárd kilométerre csökken – ez mintegy nyolcszorosa a Föld-Nap távolságnak. Amikor viszont a Nap két ellentétes oldalán helyezkednek el, a távolságuk körülbelül 1,65 milliárd kilométerre nő (ami a Föld-Nap távolság tizenegyszerese). Ebben nincsen semmi rendkívüli; mindkét bolygó egyszerűen a maga megszokott útját járja.
Létezik egy második, bár kevésbé jelentős tényező is: a Szaturnusz Nap körüli pályája nem egy tökéletes kör. A pálya elliptikus (ovális) alakú, ami azt jelenti, hogy a bolygó napközelpontja körülbelül 1,35 milliárd kilométerre, míg naptávolpontja nagyjából 1,51 milliárd kilométerre van csillagunktól. Ez a 29 éves keringési időszak alatt mintegy 160 millió kilométeres ingadozást jelent.
A SpaceDaily kiemelte, hogy a megközelítés időzítése is sokat számít. A „legjobb” (vagyis legközelebbi) együttállás akkor következik be, amikor a Föld és a Szaturnusz a Nap ugyanazon oldalán helyezkedik el, és a Szaturnusz éppen a napközelpontjában jár. A „legrosszabb” (vagyis legtávolabbi) helyzet pedig akkor áll elő, amikor a bolygók a Nap ellentétes oldalain vannak, a Szaturnusz pedig a naptávolpontjához közeledik.
Korábban már elmagyarázták, miért forróbb a Vénusz a Merkúrnál annak ellenére, hogy utóbbi közelebb kering a Naphoz. Mindez a bolygók és csillagunk fejlődéstörténetével és átalakulási folyamataival magyarázható.
Egykor valóban a Merkúr volt a Naprendszer legforróbb bolygója. Ahogy azonban a Nap az évmilliárdok során fokozatosan egyre fényesebb lett, a Vénuszon egy úgynevezett „elszabadult üvegházhatás” indult be, aminek következtében a felszíni hőmérséklete jócskán meghaladta a Merkúrét. Természetesen mivel a Merkúr van a legközelebb a Naphoz, bizonyos részei még mindig extrém forrók: a bolygó nappali (napsütötte) oldalán a hőmérséklet eléri a 430 Celsius-fokot, ami elég magas ahhoz, hogy az ólom is megolvadjon. Ám a Vénusz sűrű, hőt csapdába ejtő légköre miatt átlaghőmérsékletét tekintve mégis a Vénusz a rekorder - írta a SpaceDaily.
