Az olasz eredetű hulladék magyarországi útjáról, hatósági mulasztásokról és lehetséges bűnözői kapcsolatokról beszélt lapunknak a fenntartható fejlődés bizottságának korábbi elnöke.
Évek óta visszatérő környezetvédelmi, közegészségügyi és bűnügyi kérdés, hogyan kerülhetett nagy mennyiségű, jellemzően olasz eredetű hulladék magyarországi telephelyekre, lerakókba vagy mezőgazdasági területekre. Több ügyben indult hatósági eljárás, volt, ahol bírósági ítélet is született, más esetekben a felelősség megállapítása még folyamatban van.
Keresztes László Lóránt, az Országgyűlés fenntartható fejlődés bizottságának korábbi elnöke szerint nem néhány elszigetelt ügyről, hanem szervezett gazdasági érdekekkel, bűnözői körökkel és hatósági mulasztásokkal terhelt rendszerről lehet szó. Az interjúban elhangzó súlyos állítások az interjúalany állításai; ahol büntetőjogi felelősségről, korrupcióról vagy szervezett bűnözői háttérről esik szó, ott a végső megállapítás a hatóságok és a bíróságok feladata.
Keresztes lapunknak azt mondta: elképesztőnek tartja azokat az összefonódásokat, amelyek szerinte bűnözői körök, hivatalosan működő hulladékos vállalkozások és szállítmányozási szereplők között kialakulhattak. Állítása szerint hozzá olyan információk is eljutottak, amelyek fiktív számlázási láncokra és az Olaszországból érkező pénzek tisztára mosására utalhatnak. Mint fogalmazott, egy-egy kamionnyi illegális hulladékszállítmány után jelentős összegek mozoghattak.
– Minapi hír, hogy szeptemberben vádlottként áll bíróság elé az illegális olasz szemét egyik hazai lerakója. Eddig nem sűrűn találkoztunk ilyen hírekkel a tárgyalótermek világában. Mit mutat ez az ügy?
– Az egyik legsúlyosabb esetről van szó. A vádlott korábban nem jelent meg a tárgyaláson a szekszárdi bíróságon, betegséget jelentett, az újabb tárgyalást pedig csak mostanra, majdnem egy évvel későbbre tűzték ki. Sz. László ügyével a kormányhivatal is foglalkozott. Tudomásom szerint olyan cég nevében intézkedett az illegális szemét lerakásával kapcsolatban, amelyet korábban maga adott el. Ez szerintem önmagában is felvet büntetőjogi kérdéseket, mégsem látszott, hogy ez időben feltűnt volna a hatóságoknak.
Volt olyan pécsi ügy is, amelyben a vádlott négy év fegyházbüntetést kapott. Később információkat adott át nekem az irodámban Pécsen, és megnevezett egy konkrét, rövidesen érkező szállítmányt, amelyre szerinte le lehetett volna csapni. Ezt jeleztem a rendőrségnek, de két hónappal később hívtak fel azzal, hogy akkor érdeklődnének, miről is van szó. Ezek az emberek állításom szerint százmilliós nagyságrendű haszonhoz juthatnak egy-egy nagyobb szállítmányon, miközben egy illegális telephely felszámolása akár több százmillió forintba is kerülhet az adófizetőknek.
A nemzetközi szabályok alapján a szennyezést kibocsátó országnak elvileg vissza kellene szállítania a hulladékot. Ehhez képest Magyarországon sokszor évekig ott marad a szemét. Egy másik ügyben a vádlottat másfél millió forintra büntették, miközben a haszon ennek a többszöröse lehetett. Azt látom, hogy rendszerszinten hordják be a feldolgozhatatlan olasz hulladékot Magyarországra.
Friss olasz hatósági ügyek is arra utalhatnak, hogy a dél-olasz hulladékbűnözésnek magyarországi kapcsolódásai lehettek. Salerno és Caserta térségéből ismereteim szerint rendszeresen indultak olyan szállítások, amelyek magyarországi lerakóhelyeken vagy mezőgazdasági területeken végezhették.
Szerkesztői megjegyzés: Az interjúalany által említett büntetőügyek, hatósági késlekedések és olasz kapcsolatok több ponton további hatósági, bírósági vagy iratellenőrzést igényelnek. A lap az ilyen állításokat Keresztes László Lóránt közléseként kezeli.
– Ma már egyes, témába vágó videóinak milliós megtekintése van. Mikor kezdett ezzel a területtel foglalkozni?
– Az első ilyen üggyel még 2017-ben találkoztam Komló és Mánfa között. Később Kaposvár, Szekszárd, Ács és Cegléd mellett is olasz szeméttel telt hulladéklerakókat találtunk, majd Gyöngyfán, Tésenfán és Jászszentandráson is. Tamási volt az egyik legnagyobb ilyen helyszín: ott több ezer tonna, állításom szerint több mint tízezer tonna, többnyire feldolgozhatatlan műanyag hulladékot halmoztak fel, amelybe más hulladékot is belekevertek.
Szintén kirívó példa Egyházasharaszti Baranyában. Ott több ezer tonnányi hulladék hever immár hosszú ideje a szabad ég alatt, és ez a mai napig veszélyeztetheti a település lakosságát, a talajt és a természeti erőforrásokat.
– Melyik volt a legmegdöbbentőbb eset az elmúlt évtizedben?
– Pécsett többször is kigyulladt az illegálisan lerakott hulladék, a füst pedig komoly riadalmat okozott a városban. Az elkövető súlyos fegyházbüntetést kapott, de számomra megdöbbentő, hogy bár már 2022-ben megtettem a büntetőfeljelentést az első tűz után, a kormányhivatal arra hivatkozva, hogy büntetőeljárás van folyamatban, nem intézkedett a hulladék elszállításáról.
Az ilyen tüzeknél különösen veszélyes, mérgező anyagok kerülhetnek a levegőbe. Nem pusztán illegális hulladéklerakókról beszélünk: több helyszínen egyszerűen elásták az így behozott hulladékot mezőgazdasági területeken. Állításom szerint ezt a szemetet sok esetben hamisított vagy félrevezető papírokkal hozzák be az országba, és hivatalosan működő hulladékos telephelyeken veszik át.
Ami igazán aggasztó, az a feltárás elégtelensége. Ebben az ügyben is látható az állam gyengesége vagy késlekedése, miközben ez közvetlen veszélyt jelenthet az emberekre és az élő környezetre. Szerintem ez már nemzetbiztonsági kockázat is: a hivatalok és hatóságok nem tudták, vagy nem akarták időben megakadályozni ezt a folyamatot.
– Röviden leírva hogyan működhet ez a rendszer?
– Van például egy szállítmányozó cég, amely gabonát visz Olaszországba. Lerakja az árut, majd aki részt vesz ebben az üzletben, megjelenik egy hulladékos telepen, ahol felpakolják neki a bálákba csomagolt szemetet a szükségesnek látszó papírokkal. A dokumentumok szerint úgy tűnhet, mintha magyar alapanyagú hulladékról lenne szó, vagy olyan hulladékról, amelynek magyarországi kezelése szabályos lehet.
Innen a szállítmány eljuthat Magyarországra egy legálisan működő hulladéklerakóba, ahol átveszik. Ez a kifinomultabb módja az elkövetésnek. A másik módszer szerint egyszerűen elássák a hulladékot mezőgazdasági területen. Ez különösen a dél-olasz térségből érkező hulladék esetén lehet jellemző. Elviszik egy tanyára, ásatnak egy hatalmas gödröt, lerakják a szennyezett hulladékot, majd betemetik.
A leggyakoribb módszer szerintem az, hogy kibérelnek egy területet, a kormányhivataltól valamilyen hulladékkezelési vagy lerakási engedélyt kérnek, lerakják a hulladékot, majd a céget felszámolják vagy eladják. A felelősség utána nehezen követhető, a büntetés pedig sokszor nevetségesen alacsony a haszonhoz és a környezeti kárhoz képest.
– Ez elég morbidnak hangzik.
– Az is. Ezt a tevékenységet rendkívül veszélyes bűnözői körök folytathatják. A küldő oldalon szerintem olasz szervezett bűnözői csoportok is szerepet vállalhatnak, Magyarországon pedig szintén veszélyes bűnözői körök jelenhetnek meg. És ide kapcsolódhatnak olyan üzleti szereplők is, amelyek hivatalosan a hulladékgazdálkodásban dolgoznak.
– Mit lehet tenni?
– Sokféle intézkedésre lenne szükség: törvényalkotásra, a Büntető Törvénykönyv szigorítására, a rendőrség és a környezetvédelmi hatóságok megerősítésére. Rendkívül fontos a nyilvánosság ereje is. Azt tapasztaltam, hogy azokban az esetekben voltak hatékonyabbak az eljárások, amikor megmutattam a nyilvánosságnak, mi történik.
A videóimnak jelentős elérése volt, és sajnos azt látom, hogy amíg nincs társadalmi felháborodás, addig a hatóságok sokszor nem veszik elég komolyan ezeket a veszélyforrásokat. Két helyszínen sikerült leállítani az illegális hulladék átvételét, öt helyszínen pedig felszámolni illegális hulladéklerakót. Két esetben született ítélet a feljelentéseim nyomán, és több büntetőeljárás folyamatban van.
– Mennyi illegális szeméttelepre bukkant az elmúlt évtizedben?
– Tizenöt helyszínen voltam személyesen. Ha a nekem megküldött fotókat is ide számítom, akkor legalább harminc olyan illegális vagy gyanús hulladéklerakóról beszélhetünk, amelynek ügyét vizsgálni kellene. És akkor még nem tudjuk, hány helyen ásták el a szemetet, amely ma is szennyezheti a vízbázist, a talajt és a természeti környezetet.
A politikai szál is felmerül ezekben a történetekben, de ennek kiderítése nem az én feladatom. Vannak olyan jelek, amelyek szerint korrupciós érdekek is mozgathatták ezt az üzletet. Egyes ügyekben a hivatali vagy hatósági tehetetlenség, késlekedés szerintem legalábbis ilyen kérdéseket vet fel.
– Említene ilyet?
– Egyet feltétlenül. A Baranya megyei Egyházasharasztiban több ezer tonna hulladékot raktak le, az ügy egyik szereplője pedig börtönbüntetést kapott. Az illető 2023-ban eladta a cégét. Tudomásom szerint a céget két olyan vállalkozás vette meg, amelyek közül az egyik tulajdonosi köre korábbi politikai kapcsolatokkal is rendelkezhetett. A vevők a hulladékkal együtt jelképes összegért vásárolták meg a céget, majd röviddel ezután jelentős, több százmillió forintos támogatáshoz jutottak a hulladék feldolgozására. A szemét azonban állításom szerint ma is ott áll a telepen.
Az ügyben közérdekű adatigényléssel megkerestem Lantos Csabát, a korábbi kormány miniszterét és Czepek Gábor államtitkárt is, de az általam kért információkat nem kaptam meg.
Szerkesztői megjegyzés: Az Egyházasharasztival kapcsolatos tulajdonosi, támogatási és politikai összefüggések különösen súlyos állítások. Ezeket a lap Keresztes László Lóránt közléseként kezeli; az érintett szereplők álláspontjának megismerése a további feldolgozás során indokolt.
– Ruff Bálintnak megküldte ezt az anyagot?
– A kapcsolatfelvétel már megtörtént. Jeleztem, hogy az összegyűlt dokumentációt kész vagyok átadni az új kormánynak. Annyi anyag és információ van a birtokomban, amelyből a miniszter úr hónapokig meríthet muníciót, és amely munkát adhat a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatalnak is.
Az interjúban elhangzott állítások alapján az olasz eredetű illegális hulladék ügye nem csupán környezetvédelmi kérdés. Ha Keresztes László Lóránt állításai igazolódnak, akkor a történet egyszerre érinti a határainkon átnyúló hulladékbűnözést, a magyar hatósági ellenőrzés hiányosságait, a közpénzből finanszírozott felszámolások terhét és a lehetséges korrupciós összefüggéseket.
Egy biztos: Magyarország nem lehet Európa hulladékudvara. Ahhoz azonban, hogy ez ne csak politikai mondat legyen, fel kell tárni, kik hozták be a hulladékot, kik vették át, kik engedélyezték, kik nézték el, kik kerestek rajta, és kinek kell viselnie a környezeti károk felszámolásának költségét.
