
A realista demokraták
ĀA béke erői kezdenek jól állni

ĀA béke erői kezdenek jól állni

ĀÉn vagyok én, te vagy te! Ki a hülye, én vagy te?
ĀA legutóbbi, négyszázötvenedik évfordulón újabb fényes diadalt aratott Szigetvár.

ĀÁlláspont. Szükségünk van egyáltalán Szerbiára? Szüksége van Szerbiá-ra az uniónak? S ha igen, milyen Szerbiára van szüksége a közösségnek?

ĀHa eljön az idő, és egy nagy információs bárkát kell építenie az emberiségnek, onnan nem hiányozhat a magyar kultúra...

ĀIsmerik az érzést, amikor semmi kedvük elmagyarázni valamit, amikor pattan az ideg, ökölbe szorul a kéz, és csak annyit tudnak mondani: elég!

ĀÁlláspont. Egy közismert latin mondás azt állítja: ex oriente lux, azaz keletről jön a világosság.

ĀMár negyven éve valóban „éhbérről” beszélhetünk hazánkban, hisz a táplálékon kívül más nincs benne a munkavállalók bérében...

ĀAz Eszdéesz holdudvarához csatlakozott, mert ott volt a pénz, a paripa meg a fegyver, vele együtt a rádió, a tévé, a sajtó...
ĀÁlláspont. Molnár Gyula, az MSZP elnöke, a politika új Newtonja, a Kárpátokon inneni terület géniusza, Kazincbarcika és környékének Churchillje elővette a krumplikat.
ĀTöbbé-kevésbé a szabadság világában élünk már vagy negyedszázada (de inkább többé, mint kevésbé), hihetnénk ábrándosan.
ĀÉlek a gyanúperrel, hogy az állami termőföldekről szóló népszavazási kezdeményezést szándékosan szúrták el a szocialisták.
ĀEgész más témakör miatt vettem elő és lapoztam fel a História című folyóirat 1996-os harmadik számát.
ĀAz egyezmény körüli vita tulajdonképpen birkózás az európai átlagember és a transzatlanti gazdasági és politikai elit között.
ĀA népszavazás arról szól, hogy a magyarok milyen országban, kikkel – és kikkel nem – kívánnak együttélni most és a jövőben.
ĀÁlláspont. Felejtsük el végre, hogy Merkellel azonosítjuk azt az erős nőt, aki Európa.
ĀEbből most már biztosan kormányváltás lesz, ennek a népnyúzó bandának szerencséje van, ha a hétvégéig a helyén marad – csettintett elismerően Ágasshy Hümér
ĀÁlláspont. Ha Nyugat-Európából éri valamilyen kritika Magyarországot, a hazai belpolitikai és gazdasági folyamatok alakulását, akkor azt a bal- és liberális oldalon szentírásként kezelik.
ĀSzolzsenyicin 1914 augusztusa című regényében a tannenbergi csatát és a csatához vezető végzetes utat írja le.
ĀA rendszerváltoztatás óta eltelt negyedszázad a munkától való elidegenedésről, életidegen oktatási elvek alkalmazásáról szólt.
ĀAz átigazolási fejpénz bevezetésével nagyreményű tehetségeket hoznak lehetetlen helyzetbe