Szabadság

Ebből most már biztosan kormányváltás lesz, ennek a népnyúzó bandának szerencséje van, ha a hétvégéig a helyén marad – csettintett elismerően Ágasshy Hümér, amikor reggel az okostelefonjára nézett, és meglátta, hogy az Azonnal adják vissza a Szabadság hidat a rendes embereknek nevű új keletű Facebook-csoportnak immár tizenhat tagja lett, ennél kettővel több lájkot is kapott, és hárman megosztották, így téve világhírré a létezését. Hümér, a közepesen sikertelen telefonos direktértékesítő maga is nyomott egy lájkot és egy megosztást, miközben arra gondolt, hogy talán ezzel ő veri be az utolsó szeget a hatalom koporsójába. A harmincas évei elején járó, a huszonnyolc társkereső oldalon regisztrált, ugyanakkor reménytelen szingli Hümér párás szemmel gondolt arra az áldott két hónapra, amikor a Szabadság híd le volt zárva a járművekkel közlekedők előtt, és azt birtokba vehették a hozzá hasonló unatkozók. Micsoda boldog napok voltak – gondolta a fiatalember, és visszaemlékezett azokra az estékre, amikor önfeledten jógázhatott a híd közepén egyedüli hímként egy asszonytorna-csoporttal. A nyáresti szeánszok után a nőkkel felszabadultan tervezgették, hogyan csinálnak majd konyhakertet a hídon átfutó villamossínek helyén, miközben színes cicanadrágjaikban üldögélve valamilyen indokolatlanul drága rozébort kortyolgatva élvezték a lenyugvó nap simogató melegét.

Ágasshy Hümér néhány nappal korábban elborzadva nézte az esti tévéhíradóban, hogy a hidat a gaz hatalom visszaadta a forgalomnak, a kormány nem átallotta megengedni, hogy az átkelőn autók, villamosok suhanjanak át, kiszorítva onnan a hozzá hasonló örök ráérőket. A Facebook-csoport sikere miatt érzett örömébe egy kis üröm vegyült, amikor arra gondolt, hogy néhány napja még az a hír terjedt a Szabadság híd új keletű népe körében, hogy a hatalom bástyái repedeznek, és hamarosan az összes budapesti Duna-hidat lezárják a forgalom elől, így aztán majd egész évben mindegyiken önfeledten unatkozhatnak a hozzá hasonlók. Hümér és a jógacsoport guruasszonya már egymást túlszárnyalva tervezgették, hogy micsoda hógolyócsatákat rendeznek majd a járművektől megszabadított Margit hídon, majd a mulatság megkoronázásaként szánkóval siklanak el a kihalt körúton a kedvenc romkocsmájukba, hogy ott biorozéból, édesítőszerek és fűszerek nélkül készült, környezettudatos forralt bort igyanak.

Hümér életkedve az utóbbi hetekben – hídlakóként – új erőre kapott, miután a Ligetváros védőivel alkotott hős csapatának lelkesedése alábbhagyni látszott. A fiatalember – mivel erre elérkezettnek érezte az időt – megpróbált egy kis lelket verni a liget mártírjaiba, és igyekezett egy tiltakozó csoportot verbuválni, miután a tudomására jutott, hogy az egyik zuglói, de nem a közpark közelében lévő lakópark gigacsalással gründolt beruházásának helyszínén húsz fát készül kivágni a kivitelező, de forradalmártársai – úgy tűnt – a fülük botját sem mozdították a skandalum hallatán. Hümér fején átsuhant a gondolat, hogy a néhány lánglelkű vátesz talán lepaktált a hatalommal, de ezt a gondolatot aztán gyorsan elhessegette magától. Más fontos dolgok is vannak az életben – gondolta Ágasshy Hümér –, és bár arcszőrzete meglehetősen gyér volt, megrendelt az egyik csomagküldő szolgálattól egy flaska divatos szakállolajat.