ĀEgy hatodikos gyerekkel beszélgetve hallottam, azt tanulták az iskolában történelemórán, hogy a Biblia azért nem volt lefordítva a középkorban népnyelvre, mert a papok vissza akartak élni azzal a tudással, ami a Könyvek Könyvében van
ĀA honfoglaló magyarok a Kárpát-medence meghódításakor egy végeláthatatlan szláv térség stratégiai centrumát foglalták el. Ezer éve mi választottuk el egymástól az északi és déli, a nyugati és keleti szláv területeket
ĀJ. Károlyt állandóan a bűntudat emésztette, pedig biztos volt benne, hogy nem követett el semmit
ĀFricska. Szerintem nincs jobb foglalkozás, mint „mainstream független” közvélemény-kutatónak lenni
ĀA közvélemény-kutatásoktól frusztrált baloldali stratégák bizonyára kétségbeesve keresnek valamit, ami kihúzná a csávából összetoldozott-foldozott koalíciójukat
ĀMegint vasfüggöny ereszkedik Európára, csak most Magyarország keleti határánál
ĀHa a Himnuszt halljuk, fedetlen fővel kell vigyázzban állni, imigyen tisztelegve ezerszáz esztendőnek, a nemzetnek és hősies históriájának
ĀFricska. Gyurcsány Ferencből ismét előtört az érzékeny lélek. Ilyenkor van igazán dilemmában az ember, hogy vajon ez a rettenetesebb, vagy amikor fisztulás hangon gyalázkodik?
ĀNem születik senki miniszterelnöknek, sem miniszterelnök-jelöltnek. Ezt nem tanítják, nincs egyetemi szak, technikum, OKJ-s tanfolyam
ĀPuszta üzleti és józan megfontolásból az érintettek elemi érdeke az lenne, hogy az oroszok eladják, Európa és Ázsia pedig megvásárolja az orosz energiahordozókat. Ez az üzleti modell azonban megölné a magánpénz uralmát
ĀMinél tovább gondolkodott, annál inkább eluralkodott J. Károlyon a kétségbeesés. Nem jutott ugyanis semmi az eszébe
Ā„Az orvos ajtaján az áll: oroszoknak és kutyáknak belépni tilos!” – énekli a Leningrad. A gyorsreagálású orosz punkzenekar legújabb számának témája a nyugati szankciók, de leginkább az oroszokra zúduló gyűlölet
ĀNemzeti ünnepünkön, március 15-én vetítették újfent, ezúttal a Duna Televízióban a Hídember című, Széchenyi István életéről szóló filmet
ĀNe felejtsük el, hogy Magyarország 1989-ben megnyitotta nyugati határait a szabadságra vágyó keletnémetek előtt, felvállalta az esetleges szovjet retorziókat is, hiszen akkor még az ország nem volt független, a területén szovjet csapatok állomásoztak
ĀFricska. Ez is egy hír. Messze nyúló árnyakkal és elgondolkozni valókkal. A Blikk készített anyagot egy szakemberrel arról, hogy mi lenne, ha Budapestet atomtámadás érné
ĀHa had lesz a csatamezőn, biztosan lesz szétvert sereg is. Valaki győztesnek mondja majd magát, valaki kártérítést kap, végül is más érdekeiért vitte a vásárra a bőrét
ĀFricska. Mostanában amikor Márki-Zayra gondolok, a régi anekdota jut az eszembe
ĀAmolyan nemzetközi jóslásverseny tanúi vagyunk, ahol mindenki, aki csak szóhoz jut, igyekszik eltalálni az orosz–ukrán háború kimenetelét, a harcok lezárulásának dátumát
ĀAz teljesen természetes, hogy minden nagyobb eseményen, ahol „összecsapnak” a táborok, ott előkerül a matek
ĀTisztult a kép a magyar szabadság ünnepén: töredezett, felelőtlen háborús retorikát folytató baloldal fog neki feszülni a stabil, békepárti jobboldali kormánynak
ĀFricska. Jómagam a bántóan független „liberális sajtó” elkötelezett híve vagyok, természetesen „csüggök a CNN ajkán szótlanul, mint gyümölcs a fán” – hogy a nagy Petőfit brutálisan parafrazáljam
