Utazás
Több száz fáklya, egy lángoló hajó, ilyen Észak-Britannia egyik legkülönösebb ünnepe
Shetland híres fesztiválja nemcsak a viking múltról, hanem saját identitásünnepről is szól
A shetlandi Up Helly Aa az egyik leglátványosabb téli fesztivál Nagy-Britanniában, de éppen az benne a legérdekesebb, hogy nem olyan ősi, mint amilyennek elsőre látszik. A legtöbben a lángoló viking hajót, a szarvakkal díszített sisakos felvonulókat és a fáklyák tengerét ismerik róla, pedig a fesztivál valójában a 19. század végének teremtménye.
Lerwickben, Shetland legnagyobb településén alakult ki és mai formájában inkább tudatos közösségi hagyomány, mint érintetlenül fennmaradt középkori szertartás. Ettől azonban nem kevésbé izgalmas, hanem inkább még beszédesebb. Megmutatja, hogyan formál magának identitást egy szigetvilág a történelem, a helyi büszkeség és a látványos rituálé segítségével.
Az Up Helly Aa gyökerei az 1870-es, 1880-as évek Lerwickjébe vezetnek. A karácsonyi–újévi időszak után korábban is voltak utcai ünnepek, fáklyás felvonulások és sokszor kifejezetten vad közösségi mulatságok. Ezeket a város vezetése és szervezettebb helyi csoportok fokozatosan próbálták mederbe terelni és ebből a folyamatból nőtt ki a fesztivál mai formája.
A vikinges hangsúly nem véletlen.
Shetland évszázadokon át norvég fennhatóság alatt állt, csak 1469-ben került a skótok kezére, amikor III. Jakab skót király és a dán–norvég királyi ház közötti házassági megállapodás részeként zálogba adták az Orkney- és a Shetland-szigeteket. Vagyis a skandináv örökség itt valódi történelmi háttér, még ha a mai fesztivál ennek modern, teátrális feldolgozása is.
A mai Up Helly Aa központja Lerwick, ahol a legismertebb és legnagyobb ünnepet rendezik meg minden január utolsó keddjén. A nap korán indul és a város fokozatosan átvált hétköznapi kikötőből jelmezes színpaddá. A főszereplők a guizerek, vagyis az álruhás-felvonuló résztvevők, akik különböző csapatokba szerveződnek. Ezek közül a legfontosabb a Jarl Squad, az évenként új vezető köré szervezett díszegység, amely a fesztivál viking arculatát adja. A csapat élén álló Guizer Jarl minden évben más északi történelmi vagy sagabeli alakot jelenít meg.
A felszerelése nagyon látványos.
Sisakok, pajzsok, köpenyek, fejszék, lándzsák, gondosan kidolgozott ruhák. A közvélekedéssel ellentétben ezek nem „ősi” viseletek, hanem modern rekonstrukciók és színpadi jelmezek, amelyek a helyi önkép részei.
A fesztivál mérete sem kicsi. A lerwicki Up Helly Aa-n jellemzően több mint ezer felvonuló vesz részt, az esti menetben rendszerint százak visznek fáklyát. A csúcspont az, amikor a fáklyás menet eléri a kijelölt helyszínt és a résztvevők körbeveszik a kifejezetten az adott évre épített galleyt, vagyis a viking hosszúhajó másolatát.
Ezt a hajót nem hasznosítják újra és nem őrzik meg. A hagyomány része, hogy minden évben elkészítik, majd ünnepélyesen elégetik. A lángba boruló hajó az egész fesztivál ikonikus képe lett és nem véletlenül. Egyszerre utal a tűz tisztító, lezáró és közösségteremtő szerepére, miközben egy látványos, fotózható és erősen médiaképes pillanatot is nyújt.
A látvány mögött azonban komoly szervezés van. Az Up Helly Aa nem spontán utcabuli, hanem hónapokig előkészített esemény. A jelmezek, a koreográfia, a hajó elkészítése, a biztonsági szabályok és az esti közösségi programok mind szigorú rend szerint működnek. A fesztivál késő estig, sőt hajnalig tart, mert a hajóégetés után a csapatok különböző termekben, klubokban és közösségi helyszíneken fellépéseket, zenés-táncos programokat tartanak. Vagyis az Up Helly Aa nem egyetlen tűzceremónia, hanem egész napos és egész éjszakás közösségi maraton.
Történelmileg külön érdekes, hogy a fesztivál sokáig erősen férfiközpontú volt. A lerwicki fő ünnepen a hagyományos csapatokban hosszú időn át csak férfiak vonulhattak. Ez a hagyomány a 21. században komoly társadalmi vitát váltott ki. A shetlandi fesztiválok világa ugyanis nem egyetlen eseményből áll, a szigetek különböző településein több Up Helly Aa-típusú helyi ünnep is létezik, amelyek közül némelyik korábban nyitottabb lett a női résztvevők felé. Ez azért fontos, mert jól mutatja, hogy amit ma ősi hagyományként látunk, az valójában folyamatosan változó, vitatott és alakított közösségi forma.
És talán éppen ez az Up Helly Aa legérdekesebb tanulsága. Nem az, hogy változatlanul őriz valami ősi viking rítust, hanem az, hogy egy közösség milyen erővel tud magának élő hagyományt teremteni. Shetland történelme valóban skandináv és skót szálakból szövődött össze, de a fesztivál nem egyszerű múltmentés, hanem tudatos önkifejezés. A tűz, a hajó, a maszkok és a fáklyák mind azt mondják, hogy ez a hely emlékezni akar arra, hogy a történelme mennyi rétegből áll.
Az Up Helly Aa ezért több, mint turistalátványosság. Inkább emlékeztető arra, hogy a hagyomány nem mindig valami érintetlenül ránk maradt tárgy. Néha éppen attól lesz erős, hogy újra és újra eljátsszák, átformálják és közösen életben tartják. Lerwick januári lángjai így nemcsak egy hajót emésztenek el, hanem minden évben újra gyújtják Shetland történelmi hagyományát is.
