A híres Hjortspring-i hajó titokzatos eredete

A deszkákból épült hajó fedélzetén fegyverek – kardok, lándzsák, pajzsok és egyebek – sorakoztak fel, feltárva a dán Als sziget megtámadására tett kísérletek, végül vereséget szenvedett harcosok történetét. A sziget védői egy mocsárba süllyesztették a hajót, ahol az a több mint két évezreddel későbbi felfedezéséig maradt.

De továbbra is voltak nyitott kérdések, például honnan és mikor jöttek a betolakodók. Egy új tanulmány most egy lépéssel közelebb viheti a tudósokat a híres Hjortspring-csónakként ismert hajó titokzatos eredetének feltárásához.

A PLOS One folyóiratban publikált eredmények radiokarbonos kormeghatározási adatokat, valamint az építőanyag elemzését is tartalmazzák, ami arra utal, hogy a hajó messzebbre jutott, mint korábban gondolták.

„Munkánk fontos új nyomot szolgáltatott a csónakban utazó fosztogatók eredetének rejtélyére” – mondta Mikael Fauvelle, a tanulmány vezető szerzője, a svédországi Lundi Egyetem régészeti és ókori történelmi tanszékének docense és kutatója.

„A bronzkorban a skandinávoknak tengeren kellett utazniuk a réz és az ón kereskedelméhez, amelyekre a bronz előállításához volt szükség, és amelyeket akkoriban nem bányásztak az északi régióban” – írta Fauvelle egy e-mailben. „A Hjortspring-i hajó tehát Skandinávia egyik korai tengeri kultúrájának végeredményét képviseli.”

„A hajó tanulmányozása nemcsak a kora vaskori tengerészetről, hanem az azt megelőző bronzkori tengerészetről is információkkal szolgál.”

A kutatók valami váratlanra is bukkantak: egy részleges emberi ujjlenyomatra bukkantak a hajón lévő kátránytöredékeken, amelyet valószínűleg az egyik eredeti tengerész készített. Fauvelle szerint az ujjlenyomat egy ritka lelet, amely közvetlen kapcsolatot mutathat valakivel, aki használta az ősi hajót.

A Hjortspring-i hajó elsüllyedése előtt közel 20 méter (körülbelül 66 láb) hosszú volt, és akár 24 embert is befogadhatott. A jelenleg a koppenhágai Dán Nemzeti Múzeumban kiállított hajó egy két oldalsó deszkával összevarrt alsó pallóból, valamint mindkét végén ívelt toldásból áll.

A hajót Észak-Európa legrégebbi fennmaradt, deszkából épített csónakjának tartják, és Skandinávia kora vaskorának fejlett hajóépítési technológiájára utal – mondta Flemming Kaul, a tanulmány társszerzője, a Dán Nemzeti Múzeum vezető kutatója és őstörténeti gyűjteményeinek kurátora.

Röviddel a hajó 1920-as évek elején történt feltárása után átfogó vizsgálatokat végeztek annak megállapítására, hogy honnan érkeztek a betolakodók. Csak 2024-ben, amikor az új tanulmány szerzői elemezték a korábban nem vizsgált tömítőanyagot – egy olyan tömítőanyagot, amely vízállóvá teszi a hajót – és a kötélzetet (kötelet és zsineget), több mint egy évszázad után került elő az első jelentős nyom.

Korábban azt feltételezték, hogy a tömítőanyagot helyi anyagokból, például lenolajból vagy faggyúból (tehénzsír) készítik, de a kutatók azt találták, hogy az anyag ehelyett állati zsír és fenyőszurok, vagy szárított fenyőnedv keverékéből áll.

Ebben az időszakban Dániában kevés fenyves volt, ami arra utal, hogy a hajót egy másik régióban építhették, például a Balti-tenger menti part menti területeken, ahol fenyvesek voltak. Ha a harcosok abból az irányból érkeztek, az arra utal, hogy nagy távolságot tettek meg, és arra utalhat, hogy a támadás szervezett és előre kitervelt volt a tanulmány szerint.

Az új nyom „azt mutatja, hogy a skandináv tengerészeti hagyomány, a fosztogatás és a kereskedelem, amely leginkább a viking korhoz köthető, nagyon mély gyökerekkel rendelkezik, amelyek évezredekre nyúlnak vissza a korai vas- és bronzkorba” – mondta Fauvelle. „Azt is mutatja, hogy az ókori Skandinávia egy nagyon összefüggő régió volt. A maihoz hasonlóan a politikai konfliktusok és szövetségek is átlépték a regionális határokat, és az embereknek jelentős távolságokon keresztül is kapcsolatban kellett lenniük egymással.”

Ole Kastholm, az ókori skandináv tengerészet szakértője és a dániai Roskilde Múzeum vezető kutatója izgalmasnak találta a fenyőszurok váratlan tömítőanyagként való felhasználását. Kastholm, aki nem vett részt az új tanulmányban, egyetért a szerzők azon felvetésével, hogy a Hjortspring-i hajó a Balti-tenger környékéről származhatott.

– írta Kastholm egy e-mailben.

„A tanulmány azt is mutatja, mennyire fontos, hogy múzeumi gyűjteményeinkben gondot fordítsunk a régi tárgyakra” – tette hozzá. „Amikor a Hjortspring csónakot 1921-ben feltárták, senki sem tudhatta, hogy 100 évvel később számos olyan, magasan specializált módszer áll majd rendelkezésre, amelyekkel még a legjelentéktelenebb darabokból is kinyerhetők információk – írta meg a CNN. Remélhetőleg egy napon sikerül meghatároznunk ennek az egyedülálló hajónak a pontos földrajzi eredetét.”