A több mint 2700 éves Nimrud-lencse a történelem egyik legérdekesebb optikai lelete. A mindössze néhány centiméteres, hegyikristályból készült tárgyat 1850-ben fedezte fel Austen Henry Layard brit régész az ókori asszír főváros, Kalhu, mai nevén Nimrud palotájának feltárásakor.
A körülbelül Kr. e. 750–710 között készített kristály mintegy 38 milliméter átmérőjű, egyik oldala lapos, a másik pedig enyhén domború. Ennek köszönhetően valóban rendelkezik nagyító tulajdonságokkal, vagyis a rajta keresztül szemlélt tárgyak képét képes felnagyítani. Éppen ez adta az alapját annak az izgalmas elméletnek, amely szerint a lencse akár egy ősi teleszkóp része is lehetett.
A felvetést 1999-ben Giovanni Pettinato olasz asszíriológus fogalmazta meg. Szerinte a lencsét az asszír csillagászok használhatták egy primitív távcső részeként, ami magyarázatot adhatna arra is, hogyan jutottak a mezopotámiai tudósok korukhoz képest rendkívül részletes csillagászati ismeretekhez. Az asszírok és a babiloniak valóban rendszeresen figyelték az égboltot, és feljegyezték a bolygók mozgását, a nap- és holdfogyatkozásokat, valamint számos más égi jelenséget. A teleszkópelmélet azonban mindmáig erősen vitatott.
A legnagyobb probléma, hogy egyetlen lencse önmagában nem elegendő egy teleszkóp működéséhez. Egy ilyen eszközhöz további optikai elemekre és egy megfelelő szerkezetre is szükség lett volna. Sem ilyen berendezést, sem olyan asszír szöveget nem találtak, amely egy teleszkóphoz hasonló eszköz használatáról számolna be. Ráadásul a Nimrud-lencse optikai minősége sem különösebben jó: a kristály tökéletlenségei torzíthatják a képet, ezért nehezen képzelhető el, hogy precíz csillagászati megfigyelésekhez használták volna.
A British Museum szakértői ennél jóval egyszerűbb magyarázatot tartanak valószínűnek. A múzeum szerint a tárgy akár egy díszítőelem, például egy bútorba illesztett berakás is lehetett. Erre utalhat, hogy Layard a lencsét színes üvegtöredékek, valamint elefántcsontból és fából készült dekorációs tárgyak között találta meg. Elképzelhető tehát, hogy a kristály nagyító hatása csupán a gondos megmunkálás véletlen eredménye volt.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy az ókori Közel-Keleten egyáltalán ne ismerték volna az optika gyakorlati alkalmazását. Más ősi kristályok vizsgálata alapján elképzelhető, hogy egyes lencséket egyszerű nagyítóként használtak. Segíthettek például apró feliratok megfigyelésében, drágakövek megmunkálásában vagy más precíz kézműves munkák során. Egy 2019-ben megfogalmazott másik elmélet szerint a Nimrud-lencse akár egyfajta monokliként is szolgálhatott, amely egy látásproblémával küzdő embernek segített.
A Nimrud-lencse pontos rendeltetésére azonban több mint két és fél évezreddel később sincs biztos válasz. Annyi bizonyos, hogy egy ókori kézműves olyan kristályt készített, amelynek valódi optikai tulajdonságai vannak. Hogy ez tudatos tervezés eredménye volt-e, és pontosan mire használták, továbbra is rejtély. A lelet ezért egyszerre jelent fontos betekintést az ókori kézművességbe és az optika történetébe, miközben az ősi teleszkóp lehetőségének izgalmas, ám egyelőre bizonyítatlan kérdését is nyitva hagyja - írja a focus.pl.
