Sokan gondolják úgy, hogy vagy „van hangjuk”, vagy nincs, és aki hamisan énekel, azon már nem lehet segíteni. A tudomány azonban ennél jóval árnyaltabb képet fest. Egy friss összefoglaló szerint a legtöbb gyenge énekes nem teljesen reménytelen eset: megfelelő gyakorlással és visszajelzéssel jelentősen javítható az éneklés pontossága.
A kutatók régóta vizsgálják, miért nem tud mindenki tisztán énekelni. A probléma sokszor nem magában a hangszalagokban rejlik, hanem abban, hogy az agy mennyire pontosan érzékeli a hangmagasságot, illetve mennyire tudja ezt a hallott információt a hangképzés mozgásaivá alakítani. Más szóval: valaki hallhatja, hogy egy hang magasabb vagy mélyebb, mégsem biztos, hogy a saját hangjával pontosan elő tudja állítani azt.
Az emberek kis részénél valóban fennállhat veleszületett zenei feldolgozási zavar – ezt gyakran „amúziának” nevezik –, náluk az éneklés és a dallamfelismerés komoly nehézségekbe ütközhet. A rosszul éneklők többsége azonban nem tartozik ebbe a csoportba. Náluk inkább arról van szó, hogy kevés gyakorlati tapasztalatuk van, ritkán énekelnek, vagy soha nem kaptak pontos visszajelzést arról, mennyire térnek el a kívánt hangtól.
Érdekes módon sokan jobban énekelnek, mint gondolnák. Kísérletekben előfordult, hogy az emberek saját teljesítményüket sokkal rosszabbnak ítélték, mint ahogy azt objektív mérések mutatták. A szégyenérzet és az önbizalomhiány tehát önmagában is ronthatja a teljesítményt: aki fél megszólalni, kevésbé kontrollálja a hangját, és könnyebben hibázik.
A javulás kulcsa a rendszeres gyakorlás. A szakemberek szerint különösen hasznosak azok a feladatok, amelyekben az ember egyetlen hangot próbál pontosan utánozni, majd fokozatosan halad rövid dallamok felé. A modern technológia is segíthet: különféle alkalmazások és számítógépes programok valós időben megmutatják, hogy a kiénekelt hang magasabb vagy mélyebb volt-e a célnál. Ez a közvetlen visszajelzés gyorsíthatja a tanulást.
A kutatások összességében megnyugtató üzenetet hordoznak. Az éneklés nem csupán veleszületett adottság, hanem tanulható készség is. Bár nem mindenkiből lesz operaénekes, a legtöbb ember képes érezhetően tisztábban és magabiztosabban énekelni, mint ahogyan jelenleg teszi. A tudomány szerint tehát a „botfülűek” jelentős részének valóban van remény – és talán csak egy kis gyakorlás hiányzik ahhoz, hogy ezt saját maga is meghallja - írja az IFLScience.
