Úttörő felfedezés a Semmelweisen

A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központja (MNMKK) által biztosított régészeti leletek példátlan, rendkívül részletes képeket eredményeznek, amelyek jelentős tudományos előrelépést ígérnek az ókori élet, egészség és temetkezési szokások megértésében.

A standard klinikai gyakorlatnak megfelelően éjszaka végzett vizsgálatok a múzeum gyűjteményének alapítása óta részét képező múmiák gyűjteményére összpontosultak. Bár ezeket a maradványokat korábban különféle képalkotó és multidiszciplináris vizsgálatoknak vetették alá, beleértve a hagyományos CT-vizsgálatokat is, a korábbi technológiai korlátok megakadályozták a valóban részletes értékelést. Az új képalkotó technológia most roncsolásmentes módszert kínál a mumifikált emberi maradványok összetett, többrétegű anyagainak elemzésére. Dr. Dudás Ibolyka, a Radiológiai Tanszék vezető klinikai főorvosa és a boncolási képalkotási munkacsoport vezetője szerint:

„A vizsgálatok célja, hogy a lehető legpontosabb képet kapjunk a maradványok belső szerkezetéről, az esetleges rendellenességekről és az alkalmazott tartósítási technikákról.”

Az egyetem szerint a kezdeti eredmények már olyan felfedezésekre utalnak, amelyek a régebbi szkennelési technológiával egyszerűen nem lettek volna lehetségesek.

A vizsgált példányok között két mumifikálódott fej is volt, és a közelmúltbeli nagy felbontású CT-vizsgálatok lehetővé tették a kutatók számára, hogy a fogakat és a koponyavarratokat sokkal részletesebben vizsgálják meg, mint korábban. Ez a fokozott láthatóság az egyének pontosabb kormeghatározásához vezethet, és megalapozhatja a jövőbeli nagy pontosságú, részletes 3D-s rekonstrukciókat, valamint a koponyák esetleges arcrekonstrukcióit . Az ilyen rekonstrukciók egyre népszerűbbek a régészeti kutatásokban, kézzelfogható kapcsolatot kínálva a múlt embereivel.

A fejek mellett a kutatók egy bal alsó végtagot is megvizsgáltak, amely korábban nem volt egyértelmű diagnózis. Az új képek alapján számos lehetséges értelmezés merült fel. A jelenlegi vizsgálatok arra utalnak, hogy az egyén csontritkulásban szenvedhetett, azonban a pontos ok – legyen az életkorral összefüggő tényezők vagy kóros folyamat – további, részletesebb elemzést igényel. Egy második bal alsó végtag vizsgálata is új eredményeket hozott: a maradványok valószínűleg egy fiatal egyénhez tartoznak, és ez az első alkalom, hogy ilyen részletes képalkotó adatok állnak rendelkezésre erről a leletről.

Egy másik lenyűgöző felfedezés egy olyan maradványegyütteshez kapcsolódik, amelyet korábban csupán múmiakötegként értelmeztek. Amikor a lelet először megérkezett a múzeumba, képalkotó vizsgálatok nélkül, kezdetben emberi fejként, később pedig esetleg madármúmiaként azonosították. Egy korábbi CT-vizsgálat azonban egyértelműen kimutatta, hogy a lelet valójában egy felnőtt láb. A jelenlegi képalkotó elemzés célja annak meghatározása, hogy a textilmaradványok milyen mértékben szolgálhatnak betekintést nyújtva a mumifikálási technikába, a mumifikált egyén korába és az esetleges betegségeibe. A jelenlegi képek egyértelműen feltárják a kötés különböző rétegeit, és megmutatják azok eltérő szerkezeti jellemzőit, ami megalapozhatja a további történelmi és technológiai vizsgálatokat. A maradványok feltehetően egy teljes múmia részét képezték, de a boncolás oka és ideje jelenleg ismeretlen.

A tanulmányban szereplő mumifikált kéz elemzése várhatóan értékes információkkal is szolgál majd. A csontok mérete, fejlődése és morfológiai jellemzői alapján a kutatók célja annak meghatározása, hogy a maradványok gyermektől vagy felnőttől származtak-e. Esetleg meg tudják becsülni az egyén nemét és életkorát is. Egyes példányok radiokarbonos kormeghatározása már kimutatta, hogy a legrégebbi maradványok Kr. e. 401 és 259 közé datálhatók, így több mint 2300 évesek. Hat példányt C14 kormeghatározásnak vetettek alá, bár csak három adott mérhető eredményt.

A legmodernebb technológia alkalmazása új kapukat nyit a múmiák kutatása területén. Scheffer Krisztina főmuzeológus hangsúlyozta, hogy bár a maradványokat korábban már megvizsgálta egy kutatócsoport, a jelenlegi képek minden eddiginél részletesebb képet nyújtanak, és várhatóan új, tudományosan érvényes megállapításokat tesznek majd a gyűjteményben évtizedek óta őrzött maradványokkal kapcsolatban. A képek részletes értékelése jelenleg is folyamatban van, és a kutatók arra számítanak, hogy az adatelemzés új ismereteket nyújt majd a múmiák életéről és egészségi állapotáról, valamint magáról a mumifikálási folyamatról.

A kutatás középpontjában álló fotonszámláló CT-szkenner jelentős előrelépést jelent az orvosi képalkotó technológiában. A hagyományos CT-szkennerekkel ellentétben a fotonszámláló detektorok részletesebb információkat rögzítenek az egyes röntgenfotonok energiájáról, ami élesebb, nagyobb kontrasztú és csökkentett zajszintű képeket eredményez – írja az Ancient Origins.