Hajszálon múlt a NASA-katasztrófa

A NASA történetének egyik legemlékezetesebb pillanata volt, amikor a második Holdra szállás céljából indított Apollo-12 küldetés bajba került. Az 1969. november 14-i induláskor az irányítóközpontot váratlanul érte az esemény, hiszen a felbocsátás előtt nem jelentettek villámlást a térségben. Egy dél felé tartó hidegfront miatt azonban a felhők felett gyorsan és erősen ingadozó elektromos mezők alakultak ki Közép-Floridában – olvasható a Fox News cikkében.

Az űrügynökség már a kezdetekkor tudta, hogy a zivatarok veszélyesek, ezért viharos időben sosem engedélyezték az indulást. Ezen a felhős és esős napon azonban nem észleltek tényleges villámlást a kilövőállás körül, így a hivatalos szabályokat nem sértették meg. Mivel Richard Nixon elnök is a helyszínen tartózkodott, az irányítóközpont úgy döntött, hogy nem halasztják el a startot.

Azt ekkor még a szakemberek sem tudták, hogy egy kilőtt rakéta maga is képes villámot generálni, ha erősen töltött felhőkön repül keresztül.

A tervek szerint elindult a misszió, de 36 másodperccel később az űrhajót találat érte. Ez a csapás lekapcsolta a parancsnoki modult árammal ellátó üzemanyagcellákat. Tizenhat másodperccel később a Saturn V rakéta egy második villámcsapást is elszenvedett.

A második csapás a navigációs rendszert érintette. Emiatt a földi irányítás átmenetileg elvesztette a stabilizáló platformot és a kritikus repülési adatokat. Az űrkutatás története során ez egy nagyon feszült pillanat volt, de szerencsére a hordozórakéta saját rendszerei, köztük a kommunikáció és a navigáció, sértetlenek maradtak. Egy fiatal NASA-mérnök gyors javaslatának köszönhetően a repülési telemetriát sikerült helyreállítani. Az űrhajósok így gond nélkül folytathatták az utat, és tíz nappal később, 1969. november 24-én biztonságosan landoltak a Csendes-óceánban.

Az incidens után a repülőgépipari szakemberek azonnal széleskörű kutatásokba kezdtek a villámlásokkal kapcsolatban. A NASA néhány hónappal később bevezetett egy új, szigorúbb kritériumrendszert, hogy jelentősen csökkentsék a hasonló esetek kockázatát. Ezeket a biztonsági szabályokat az évek során a technológia fejlődésével és az újabb kutatásokkal folyamatosan frissítették és javították. Ezzel a módszerrel egyszerre tudták növelni a kilövések elérhetőségét és a biztonságot.

Ma már a szervezet minden egyes indításhoz egyedi időjárási követelményeket határoz meg, hogy optimális körülményeket biztosítsanak a rakéták biztonságos kiviteléhez és indításához. Ez garantálja a biztonságot a jelenlegi és jövőbeli missziók, például az Artemis-program számára is – írta meg az Origo.

Az április 1-jére tervezett Artemis II, amely az első személyzettel induló Hold-kerülő küldetés lesz, szintén nagyon szigorú szabályokat követ. Az Orion űrhajó és a hordozórakéta kilövésére például az alábbi szabályok vonatkoznak:

• A hőmérsékletnek 5 °C és 34,4 °C között kell lennie.
• A szél sebessége nem haladhatja meg az 53–71 km/h értéket.
• Tilos a kilövés eső, zivatar, villámlás, bizonyos felhőtípusok vagy erős naptevékenység esetén.