Tudomány
Megsemmisült egy rejtélyes üstökös
Szinte valós időben
A hosszú keringési idejű üstökösök a Naprendszer legősibb maradványai közé tartoznak, ezért minden róluk készült részletes megfigyelés különösen értékes a kutatók számára. Most azonban nem egy tervezett vizsgálat hozta a nagy áttörést, hanem egy ritka véletlen: a Hubble pont akkor figyelte az üstököst, amikor az szétesett.
Hogy kaphatta el a Hubble az üstökös szétesését?
A C/2025 K1 (ATLAS) jelű üstökös – nem összetévesztendő a sokat emlegetett csillagközi 3l/ATLAS égi vándorral - eredetileg nem is szerepelt a kutatási tervben. A tudósok egy másik célpontot akartak vizsgálni, de technikai okok miatt új égitestet kellett választaniuk. Mire a Hubble ráirányult, az üstökös már éppen darabokra hullott – ami rendkívül kis valószínűségű esemény. A felvételeken legalább négy különálló darab látszik, mindegyik saját jeges maggal és kómával: gáz- és porburkolattal. A földi távcsövek számára ezek csupán elmosódott foltoknak tűntek, a Hubble azonban jobb felbontású képeket tudott készíteni a feldarabolódott objektumokról.
Miért eshet szét egy üstökös a Nap közelében?
Az üstökös nem sokkal azután kezdett szétesni, hogy elérte napközelségét, ekkor éri ugyanis a legerősebb hőhatás. Ilyenkor a jég gyorsan párolog, belső feszültségek alakulnak ki, amelyek végül széttörhetik az égitestet. A kutatók szerint a K1 nagyjából 8 kilométeres lehetett eredetileg, és már napokkal a megfigyelés előtt elkezdett darabolódni. A Hubble adatai alapján még a szétesés időzítését is vissza tudták számolni, ami ritka lehetőség az ilyen folyamatok tanulmányozására.
Milyen rejtélyre derült fény – és mi maradt kérdés?
A megfigyelések egy váratlan jelenségre is felhívták a figyelmet. Bár az üstökös belsejének friss jege a felszínre került, mégsem történt azonnali kifényesedés, ahogy azt a modellek alapján várni lehetett. A kutatók szerint elképzelhető, hogy a jég fölött először egy porréteg alakul ki, amely csak később robban le róla. A másik elképzelés szerint idő szükséges ahhoz, hogy a hő mélyebbre jusson és elegendő nyomást építsen fel. Mindez arra utal, hogy az üstökösök felszíni folyamatai összetettebbek, mint korábban gondolták.
Mit árul el az üstökös a Naprendszer múltjáról?
Az ilyen események különösen értékesek, mert a szétesés során olyan ősi anyagok kerülnek felszínre, amelyek eddig rejtve maradtak. A vizsgálatok szerint a K1 kémiai összetétele is rendkívüli, például a megszokottnál kevesebb szenet tartalmaz.
Az üstökös jelenleg már több százmillió kilométerre távolodik a Földtől, és valószínűleg soha nem tér vissza.
A kutatók azonban bíznak benne, hogy a mostani megfigyelések segítenek jobban megérteni, miért hajlamosak egyes hosszú periódusú üstökösök a szétesésre – és mit árulnak el a Naprendszer keletkezéséről - számolt be az Astrobiology alapján az Origo.
