Új és egyben örömteli dolgot mondok nektek. Gyönyörű csillag emelkedik fel Magyarországon. Fénye eljut Marburgig, majd onnan az egész világra. Tudjátok meg, hogy ezen az éjszakán Magyarország királyának gyermeke születik: egy lány, akit Erzsébetnek fognak hívni. Később majd tartományuratok fia fogja feleségül venni. Szent lesz ő, és életszentsége nagy örömére és vigasztalására lesz az egész keresztény világnak. ( Klingsohr mágus jóslata)
Erzsébet születésének pontos dátumát hivatalosan nem jegyezték fel, de ki lehet számítani. Amikor 1231. november 16-ról 17-re virradó éjszaka meghalt, azt írták, hogy huszonötödik életévében hunyt el. Ezek szerint 1207-ben született. A kora középkori források nem említik születési helyét. Ezt a magyar uralkodó család Nyugat-Európában szokatlannak számító életmódja indokolja. A magyar királyi család egész évben utazott, hosszabb-rövidebb időket töltöttek királyi várkastélyaikban. Erzsébet édesapja, II.András Budát, Pilist, Zólymot, Sárospatakot, Bereget, Tornát és Segesdet szerette. A 15. század végén Laskai Osvát, a tudós ferences – akinek feltehetően már azóta megsemmisült források is rendelkezésére álltak – első Erzsébet-prédikációjában azt írja, hogy Erzsébet Sárospatakon született: „Hogy pedig boldog Erzsébet a fentiek szerint kereste és megnyerte Isten kegyelmét, erről ezt olvassuk: Erzsébet, Andrásnak, Magyarország királyának lánya még Sorospathachon született, és pompában dajkáltatott, minden gyermekded dolgot megvetett, kezdte megkedvelni a jócselekedeteket, és megvetni a hívságos játszadozást. Midőn épphogy ötéves volt, a templomban olyan állhatatosan imádkozott, hogy játszótársai és a szolgálólányok alig voltak képesek onnan elmozdítani. Midőn pedig társai fogócskázás közben kergették, ő a kápolna felé futott, hogy alkalmat találjon a templomba való betérésre.” Ez a birtok, a sárospataki, akkoriban Gertrúd királyné tulajdona volt, így teljességgel hihető, hogy itt hozta világra kislányát. Az egykori királyi várból semmi sem maradt fenn. A kastélyhoz tartozó kora-középkori kerek templomból, amelyben Erzsébetet megkeresztelhették, néhány alapkő még megvan.
Ezek felfedezésére azonban egészen 1965-ig kellett várni. Ekkor kezdődött a sárospataki gótikus plébániatemplom helyreállítása. Az ezt megelőző ásatások kezdetén rátaláltak egy körtemplom alapfalaira. A hét méteres belső átmérőjű, egy méter vastag falú rotundát, azaz kör alaprajzú épületet meszes habarccsal, apró kövekből építették, szentélye patkó alakú, ehhez illesztették az oltárt. Dél felől volt a bejárata, ezt később két támpillérrel vették közre. A sárospataki rotunda méreteiben, formájában, elkészítésének technikájában hasonló a veszprémi várban feltárthoz. Sárospatakhoz hasonlóan Veszprém is egyike volt a legkorábbi fejedelmi szálláshelyeknek, melyekből később a magyar királynék birtokai lettek.
Bár a német szerzők máig szinte egyhangúlag azt állítják, hogy Szent Erzsébet Pozsonyban született, ezt meglehetős iróniával cáfolta Karácsonyi János, tudós egyháztörténészünk 1907-ben: „a hirtelen dolgozó német történetírók azt gondolták, hogy azon város, ahol Erzsébetet a türingiai követnek átadták, egyben az ő szülővárosa is volt. De ha tekintetbe vesszük, hogy Szent Erzsébet születése és átadása közt négy év telt el, mindjárt látjuk, hogy az átadás színhelyéből a születés helyére következtetni egyáltalán nem lehet.” Az is nyilvánvaló, hogy a német történészeknek fogalmuk sem volt Árpád-házi királyaink vándorló életmódjáról. Így tehát azt sem tudhatták, hogy négyéves korára anyja és dajkái ölében Erzsébet már végigjárta az egész országot. A kislány számára a ló élete végéig szülőföldje emlékét idézte fel, innen ered a német előkelőségeknek olyan furcsa és gyanakodva figyelt lovaglószenvedélye.







