Semmit, ami a világban történik, és senkit, aki a világban van vagy volt, nem érthetünk és ismerhetünk meg az őt körülvevő viszonyrendszer nélkül. A történelem nem holt anyaggal foglalkozó tudomány, hiszen minden, ami a területéhez tartozik, emberi, élő volt valamikor.
A hatalmi viszonyok átalakulása következtében a II. András király közvetlen fennhatósága alá tartozó szerviensek nagy csoportjának jogai is sérültek korábban. A későbbi nemesség ekkor még szerviensnek nevezett rétege az Aranybullában jelentős jogokat szerzett magának. Birtokaikat szabadon adományozhatták, örökíthették. Nem kellett semmiféle adót fizetniük, a házaikba a király váratlanul és hívatlanul nem telepedhetett be kíséretével. Katonáskodni csak az ország védelmében voltak kötelesek, a támadó hadjáratok költségeit az uralkodónak kellett fizetnie. Minden szerviensnek joga volt az évenkénti székesfehérvári törvénynapon megjelennie. Saját birtokaikon bíráskodhattak – ebből alakult ki az úriszék.
Az Aranybulla több cikkelye is bünteti a hatalmon lévők önkényét, és tilalmazza a méltóságok halmozását. Elrendeli, hogy a várnépeket sanyargató ispánt például le lehet váltani.
Az Aranybulla azonban nem a fenti – törvénykezést érintő cikkelyekről –, hanem az ellenállás jogát megfogalmazó záró részéről a legismertebb. Ez kimondja, hogy a püspökök, nemesek, jobbágyok a hűtlenség vétke nélkül ellenállhatnak az uralkodónak, ha a király vagy utódai az Aranybulla rendelkezéseit megszegnék. Megjegyzendő, hogy 1222-ben az ország előkelő főurait tekintették az ország jobbágyainak és nemeseinek. Még ebben a században azonban az Aranybullában szervienseknek nevezett népelemekből kialakult a köznemesség, így ők vették fel és használták a nemes megnevezést. Ezért aztán egészen 1680-ig, a legszegényebb magyar nemes is büszke lehetett arra, hogy joga van királlyal is szembeszegülni.
A nevezetes királyi oklevél kiadása után csökkentek ugyan a királyi birtokadományozások, de nem szűntek meg teljesen. Két évvel később, 1224-ben a dél-erdélyi szászoknak adott kiváltságlevelet a király, ebben Szászföld lakóit a szebeni ispán fennhatósága alá rendelte. A szászoknak mindössze ötszáz márka adót kellett fizetniük, és komoly kedvezményeket kaptak más területeken is: szabad papválasztás, országos vámmentesség.
II. András Gertrúd halála után a francia auxerre-i és namúri gróf lányát, Jolantát vette feleségül. Őt hívei jobban elfogadták, mint Gertrúdot.
Az Árpád-házi királyok korára jellemző trónviszályok ebben az időszakban sem szűntek meg. András fia, Béla herceg jelentős főúri csoportok és a pápa támogatásával igyekezett apja tékozló politikáját megszüntetni. Ennek egyik állomása az 1231. évi Aranybulla, melynek lényege, hogy az egyháznak súlyos károkat okozó zsidókat és szaracénokat eltávolította az országos hivatalok éléről. Az egyházi szolgálatban állók ebben a bullában hasonló kiváltságokat kaptak, mint az előzőben a szerviensek.
Az új törvényt azonban nem tartották be. Ezért a következő évben az esztergomi érsek egyházi tilalom alá vetette egész Magyarországot: megtiltotta a miséket és a szentségek kiszolgáltatását, néhány királyi tanácsost pedig ki is közösített. II. András engedni kényszerült, azonban az egyház által kért kártérítést nem tudta megfizetni, ezért a boszniai püspök ismét egyházi tilalom alá vette az országot, sőt magát a királyt is kiközösítette. II. András szerencséjére azonban ekkor leánya, Erzsébet szentté avatási eljárása már a végéhez közeledett, és ezért a pápa feloldotta a súlyos egyházi büntetéseket.
Ha úgy tetszik tehát, messzi földre szakadt lánya, Erzsébet mentette meg apját és országát az összeomlástól.
A király második felesége, Jolanta halála után egy itáliai őrgróf lányát, Beatrixot vette feleségül. A királyné András halálakor gyermeket várt, akit 1236-ban hozott a világra. Ő volt István, az utolsó Árpád-házi király, az 1301-ben meghalt III. András apja.
