Semmit, ami a világban történik, és senkit, aki a világban van vagy volt, nem érthetünk és ismerhetünk meg az őt körülvevő viszonyrendszer nélkül. A történelem nem holt anyaggal foglalkozó tudomány, hiszen minden, ami a területéhez tartozik, emberi, élő volt valamikor.
II. András uralkodásának első szakaszában új királyi birtokpolitikát vezetett be. Hívei táborát azzal növelte és erősítette meg, hogy nagy számban adományozott nekik birtokokat. Ez azzal járt, hogy jelentősen megcsonkították a királyi vármegyéket, és megnőtt a nagyurak hatalma. Ezért a király jövedelme is csökkent, hiszen az átadott területekről nem kapott adókat. Ezt ugyan pótolni próbálta a legkülönfélébb új adók bevezetésével – csöböradó, füstpénz – ez azonban nem járt sikerrel.
A magyar főnemeseknél is jobban jártak azonban Gertrúd királyné rokonai és a kíséretében az országba érkező német lovagok. 1211-ben a kunok lakta Barcaságban adott birtokot a német lovagrendnek. Célja a kunok elleni védelem és a keresztény vallás megerősítése volt. A német lovagok teljes adómentességet, szabad vásártartást és bíráskodási önállóságot kaptak.
A pilisi síremlék
A németeknek adott kiváltságok azokat a magyar főurakat háborították fel legjobban, akik nemrégiben még Gertrúd hívei voltak (Péter ispán és Bánk bán például a királyné udvarbírája volt.) 1213-ban odáig fajult az ellentét, hogy a magyar főurak összeesküvése a királyné, Gertrúd meggyilkolásához vezetett Pilisszentkereszten. A merénylet fő okát a legtöbb forrás abban látja, hogy Gertrúd, bárhonnan is érkeztek németek, mindig nagyvonalú és jóindulatú volt velük, gondoskodott jólétükről. A magyar főnemesek Gertrúd testvérét, Bertoldot is megtámadták, ám neki sikerült elmenekülnie. Felesége halálhíre halicsi hadjárata közben érte a királyt. Hazatért, és Gertrúd gyilkosát, Törei Pétert karóba húzatta. Mást az összeesküvők közül nem büntetett meg. A királyné halálával a németek befolyása jelentősen csökkent, a király magyar híveit igyekezett megerősíteni. Gertrúd királynét a pilisi cisztercita monostorban – meggyilkolásának színterén – temették el. 1240-ben fia, Béla király hatalmas síremléket állíttatott édesanyjának, amelyet a híres francia Villard de Honnecourt készített el.
Az Aranybulla születése
1214-ben jelent meg egy új méltóság a királyi udvarban, mégpedig a királyi tárnokmester, aki a király vagyonának őreként lényegében pénzügyminiszterként dolgozott. A király központosító törekvései egyre nagyobb körben keltettek elégedetlenséget. A főurak egymás birtokait méregették, akinek kevesebb jutott a királyi adományból, az mellőzöttnek érezte magát. A várjobbágyok, a korábban királynak szolgáló mesterek is rosszul jártak, hiszen a földesurak jobbágyaivá váltak. Az esztergomi értsek és a papság nagy része is ellenezte az új, osztogató politikát. Amikor 1217-ben II. András a Szentföldre ment keresztes hadai élén, itthon erős politikai harc robbant ki birtokpolitikája hívei és ellenzői között. Amikor a király visszatért valamennyire változtatott adományozási politikáján. 1222-ben adták ki az arany függőpecsétjéről elnevezett királyi oklevelet, az Aranybullát. A 31 pontból álló szabadságlevelet a korábban háttérbe szorított főurak és a királyi szerviensek nyomására adta ki András. A cikkelyek többsége az előző évek túlkapásaival, rossz példáival foglalkozott, azt akarták elérni, hogy ezek ne forduljanak elő többé. Az Aranybulla védte a pillanatnyi birtokállományt, rögzítette, hogy egész vármegyét vagy méltóságot a király örök tulajdonul nem adományozhat, és birtokaitól senkit nem foszt meg. Korlátozta az idegenek országos tisztségekbe juttatását, birtoknyerését és tilalmazta az izmaeliták és zsidók alkalmazását pénzverő ispánként vagy só és vámtisztként.
