A vanvera a 17. századi arisztokrácia egyik legfurcsább, mára szinte teljesen elfeledett találmánya volt: egy különös szerkezet, amelynek állítólag az volt a feladata, hogy lehetővé tegye a társasági eseményeken a kellemetlen bélgázok diszkrét kezelését.
A különös eszközt elsősorban arisztokrata nők használhatták, akik a kor divatjának megfelelő, hatalmas és rendkívül bő ruhák alatt könnyedén elrejthették azt.
A vanvera eredete meglehetősen homályos. Egyes források egészen az ókori Egyiptomig vezetik vissza, mások szerint római találmány ihlette, ám arra nincs megbízható bizonyíték, hogy valóban ilyen ősi eredete lenne. Az viszont több beszámoló szerint is biztosnak tűnik, hogy a szerkezetet Európában, az arisztokrácia körében használták.
A Prágában található Sex Machines Museumban kiállított vanvera egy bőrből készült zsákhoz hasonlít. A szerkezetet a viselő hátsó részéhez rögzítették, így az képes volt felfogni és tompítani a távozó gázokat, miközben megakadályozta, hogy azok kellemetlen szagot árasszanak a környezetben. A kis zsákot később, amikor a használó egyedül maradt, egyszerűen össze lehetett nyomni, hogy kiürítsék.
A vanverának állítólag több változata is létezett. Az egyik egy kisebb cső volt, amelyet a nők a szoknyájuk alatt viseltek, míg egy jóval összetettebb változat csövek egész rendszeréből állt. Ez utóbbit állítólag az ágyban fekvő arisztokraták használták: a csövek a takaró alól a házon kívülre vezették a kellemetlen gázokat.
Létezett egy olyan változat is, amely egy apró fémdobozra hasonlított, és a fehérneműhöz lehetett rögzíteni. Ebbe szárított, illatos gyógynövényeket – például levendulát, rozmaringot és zsályát – tettek, amelyeknek az volt a feladatuk, hogy a rajtuk áthaladó gázok szagát elfedjék. Ez a megoldás azonban nem tompította a hangot, ezért állítólag kevésbé bizonyult népszerűnek, mint a bőrből készült zsákos változat.
A vanvera története jól mutatja, milyen meghökkentő megoldásokkal próbálták az emberek évszázadokkal ezelőtt is összeegyeztetni a társadalmi illemszabályokat a hétköznapi emberi szükségletekkel. Bár ma meglehetősen bizarrnak tűnik egy ilyen eszköz ötlete, a korabeli arisztokraták számára valószínűleg éppen az lehetett a legfontosabb, hogy még a legkényelmetlenebb helyzetekben is megőrizzék a társasági látszatot - írja az OddityCentral.
