A híres muskétás, d’Artagnan sírjának megtalálása 2026 tavaszán szenzációs régészeti felfedezésnek tűnt, ám azóta egyre több kérdés merült fel a maradványok eredetével kapcsolatban.
A Maastricht Wolder nevű városrészében található Szent Péter és Pál-templomban Wim Dijkman régész egy csontvázra bukkant, amely akár Charles de Batz de Castelmore, vagyis a történelemből ismert d’Artagnan földi maradványa is lehet. A legendás muskétás 1673. június 25-én, Maastricht ostromakor halt meg egy muskétagolyó által okozott sérülés következtében. Sírjának pontos helye azonban több mint három és fél évszázadon át ismeretlen maradt.
A felfedezés körül azonban hamarosan komoly régészeti vita alakult ki. Dijkman több évtizede kutatta d’Artagnan sírját, és 2026 januárjában, illetve februárjában engedélyek nélkül kezdett ásatásokat a templomban. A maradványokat az oltár közelében találta meg, ami azért volt különösen érdekes, mert ez a terület egykor előkelő személyek temetésére szolgálhatott. A régész a csontokból mintákat is vett, amelyeket egy müncheni laboratóriumba küldtek DNS-vizsgálatra. A maastrichti önkormányzat azonban márciusban leállította a munkálatokat, és illegális ásatásnak minősítette azokat.
A vita tovább éleződött, amikor Dijkmant májusban a rendőrség őrizetbe vette, mivel engedély nélküli ásatással és emberi maradványok birtoklásával gyanúsították. Az önkormányzat ezt követően saját, sürgősségi feltárást szervezett, amelynek során a csontvázat szakszerűen dokumentálták és kiemelték. A vizsgálatok szerint a maradványok egy körülbelül 1,74 méter magas, 44 és 66 év közötti férfitól származnak, ami nem zárja ki d’Artagnan személyét. Ugyanakkor több korábbi bizonyíték is megkérdőjeleződött: a csontváz mellett talált, kezdetben muskétagolyónak vélt fémtárgyról kiderült, hogy valójában egy kovácsolt vasszög darabja lehet.
A szénizotópos kormeghatározás sem adott egyértelmű választ, mivel a vizsgálat rendkívül tág, 1500 és 1900 közötti időszakot jelölt meg. Még érdekesebb eredményt hozott a csontok kollagénjének elemzése: az ismeretlen férfi étrendjében a tengeri halak aránya 27–30 százalék lehetett. Ez a kutatók szerint szokatlanul magas érték egy Gascogne-ból származó, Párizsban és Lille-ben is élő ember esetében, és inkább kelet- vagy dél-európai táplálkozási mintázatra utalhat.
A tudományos eredmények tehát jelenleg ellentmondásosak: nem bizonyítják, hogy a csontváz d’Artagnané, de teljesen kizárni sem tudják ezt a lehetőséget. A végső választ az újabb ősi DNS-vizsgálatoktól várják. A kutatás irányítását Maarten Larmuseau, a Leuveni Egyetem biológusa és genetikai családfakutatója kapta, a teljes vizsgálat pedig várhatóan körülbelül hat hónapot vesz igénybe. Az azonosítást ugyanakkor a genetikai bizonyítékok mellett a családfa pontos rekonstrukciója is nehezíti, mivel d’Artagnannak a 19. század közepe óta nincsenek közvetlen leszármazottai.
Ha a DNS-vizsgálatok végül igazolják, hogy valóban a legendás muskétás sírjára bukkantak Maastrichtban, az újabb kérdést vethet fel: hol legyen végül d’Artagnan végső nyughelye. A maradványok sorsáról akár Franciaországnak és Hollandiának is egyeztetnie kellene. Ha pedig az azonosítás sikertelen marad, a sír akkor is különleges emléket állíthatna a Maastricht ostromában elesett katonáknak – írja a LeMonde.
