Az ősi DNS vizsgálata új fényt vethet a pestis történetére: a kutatók szerint a rettegett betegség már mintegy 5500 évvel ezelőtt is halálos járványokat okozott, jóval azelőtt, hogy megjelentek volna a sűrűn lakott városok és azok a körülmények, amelyeket általában a pestis nagy történelmi járványaival kapcsolnak össze.
A Nature folyóiratban publikált kutatás során egy nemzetközi kutatócsoport a Bajkál-tó környékén, Kelet-Szibériában feltárt négy őskori vadászó-gyűjtögető temető emberi maradványait vizsgálta. A fogakban fennmaradt genetikai anyagból sikerült kimutatniuk a pestist okozó Yersinia pestis baktérium DNS-ét.
A 46 vizsgált ember közül 18-nál találtak a baktériumra utaló genetikai nyomokat, vagyis az egyének közel 40 százalékánál volt kimutatható fertőzés. Ez különösen figyelemre méltó, mivel korábbi kutatások alapján úgy vélték, hogy a pestis legkorábbi változatai még kevésbé lehettek veszélyesek, és nem rendelkeztek azokkal a genetikai tulajdonságokkal, amelyek később lehetővé tették a bolhák és rágcsálók közvetítésével történő hatékony terjedést. Az új eredmények azonban arra utalnak, hogy ezek az ősi törzsek már önmagukban is rendkívül súlyos, akár halálos fertőzéseket okozhattak.
A kutatók különösen érdekesnek találták, hogy a két legnagyobb temetőben feltűnően sok gyermek és fiatal tinédzser maradványát fedezték fel. A radiokarbonos kormeghatározás szerint több temetés viszonylag rövid időszak alatt történhetett, és olyan eseteket is találtak, amikor testvérek, illetve szülők és gyermekeik nagyjából egy időben haltak meg, majd egymás közelében temették el őket. A genetikai, régészeti és időrendi bizonyítékok együtt arra utalnak, hogy ezekben a közösségekben gyors lefolyású pestisjárványok pusztíthattak.
A vizsgálat egy különleges genetikai tényezőt is feltárt az ősi baktériumtörzsekben. A kutatók egy olyan, úgynevezett szuperantigént azonosítottak, amely erőteljes immunreakciót válthat ki, és amelyet a későbbi történelmi pestistörzsekben nem találtak meg. Ez a tulajdonság hozzájárulhatott ahhoz, hogy a fertőzés már több ezer évvel ezelőtt is rendkívül súlyos legyen, még akkor is, amikor a bolhák által közvetített terjedéshez szükséges mechanizmusok még nem alakultak ki.
A kutatás a pestis eredetének megértéséhez is fontos adalékot szolgáltat. A szakemberek szerint a betegség valószínűleg Közép- vagy Északkelet-Ázsiából indulhatott, majd később vadon élő rágcsálópopulációk segítségével terjedhetett tovább Eurázsia területén. A Bajkál-tó környékén élő ősi vadászó-gyűjtögetők szoros kapcsolatban álltak a mormotákkal, amelyek napjainkban is hordozhatják a pestis baktériumát. Elképzelhető tehát, hogy az őskori emberek közvetlenül fertőzött mormotáktól kapták el a betegséget, ami időnként súlyos helyi járványokhoz vezetett.
Az eredmények összességében azt mutatják, hogy a pestis halálos története sokkal régebbre nyúlik vissza, mint azt korábban gondolták: a baktérium már több mint öt évezreddel a középkori pestisjárványok előtt is képes volt emberi közösségeket megtizedelni.
