A Titanic tragédiájánál nem egyetlen ember hibájáról beszélhetünk. Egymásra rakódó hibák egész sora vezetett oda, hogy az 1912. április 15-i katasztrófában mintegy 1500 ember meghalt. Különösen tragikus, hogy még a rendelkezésre álló mentőcsónakok kapacitását sem használták ki teljesen.
A Titanic 20 mentőcsónakot vitt, amelyek összesen 1178 embernek biztosítottak helyet. A hajón nagyjából 2200 ember tartózkodott. Vagyis még akkor is több mint ezer embernek nem jutott volna hely, ha minden csónak teljesen megtelik.
A furcsaság az, hogy ezzel a Titanic nem sértette meg az akkori brit előírásokat. Sőt, több csónakférőhelye volt, mint amennyit a szabályok megköveteltek. A probléma az volt, hogy a Board of Trade mentőcsónakokra vonatkozó szabályozása 1894-ből származott, amikor még sokkal kisebb hajók közlekedtek. A hajók mérete később óriásira nőtt, a szabályozás viszont nem követte ezt. A brit vizsgálat később kifejezetten hibáztatta a hatóságot azért, hogy éveken keresztül elmulasztotta korszerűsíteni a szabályokat.
Tehát leegyszerűsítve: a White Star Line olyan hajót küldött útnak, amely megfelelt a törvénynek, csakhogy maga a törvény volt súlyosan elavult.
Ha lett volna elég csónak, megmenekülhetett volna mindenki?
Elméletileg sokkal többen igen, de nem biztos, hogy mind a körülbelül 2200 ember.
A Titanic körülbelül 2 óra 40 perc alatt süllyedt el, és a rendelkezésre álló 20 csónak vízre bocsátása sem ment tökéletesen. Ha kétszer annyi csónak lett volna a fedélzeten, azokat időben meg is kellett volna tölteni és leereszteni.
Viszont az első csónakok közül több félig üresen távozott. Az amerikai szenátusi vizsgálat külön kiemelte, hogy miközben a csónakok névleges kapacitása közel 1200 fő volt, végül csak 706 ember élte túl a katasztrófát.
Ez azt jelenti, hogy már a meglévő csónakok jobb kihasználásával is több száz további embernek lehetett volna esélye.
Ha pedig minden utasnak és személyzeti tagnak jut mentőcsónakhely, megfelelő gyakorlatot tartanak, az evakuálást azonnal megkezdik, és hatékonyan töltik a csónakokat, akkor elméletileg akár több mint ezerrel kevesebb halálos áldozat is lehetett volna. Azt azonban nem lehet megalapozottan állítani, hogy mind a 2200 ember megmenekült volna.
A legnagyobb hibák
Talán még fontosabb, hogy a mentőcsónakok hiánya csak egy volt a hibák közül.
Túl nagy volt a sebesség: a Titanic az ismert jégveszély ellenére nagy sebességgel haladt. A brit vizsgálat arra jutott, hogy a hajó elvesztését a jégheggyel való ütközés okozta, amelyet az a túl nagy sebesség idézett elő, amellyel a hajót vezették.
Jégjelentések: több hajó is figyelmeztetett jégre. Az információk kezelése nem volt olyan hatékony, hogy azok megfelelő mértékben befolyásolják a hajó sebességét és útját.
Nem volt megfelelő mentőcsónakgyakorlat: a brit vizsgálat megállapította, hogy a Titanicon az út során nem tartottak mentőcsónakgyakorlatot, és a csónakok személyzettel való ellátásának, illetve vízre bocsátásának rendszere sem volt megfelelő.
Félig üres csónakok: a személyzet egy része attól tartott, hogy teljes terhelés mellett veszélyes lehet leereszteni őket. Emiatt értékes férőhelyek maradtak üresen.
Későn vált világossá az utasok számára a veszély: kezdetben sokan nem hitték el, hogy a hatalmas hajó valóban elsüllyedhet. Egy meleg, kivilágított óceánjárót kellett volna elhagyniuk egy apró csónakért a fagyos, sötét Atlanti-óceánon.
Az evakuálás szervezetlensége: nem volt előre kellően begyakorolt, mindenki számára világos rendszer egy ekkora hajó teljes kiürítésére.
A harmadosztályú utasok helyzete: számukra sokkal nehezebb volt gyorsan eljutni a csónakfedélzetre a hajó bonyolult belső elrendezése és az osztályokat elkülönítő rendszer miatt.
Mindezek miatt a tragédia egyik legmegdöbbentőbb ténye az, hogy nemcsak kevés volt a mentőcsónak, hanem még azok összes férőhelyét sem sikerült kihasználni.
És a Californian?
Ez a történet egyik legvitatottabb része. A SS Californian a Titanic viszonylagos közelében állt a jég miatt. A rádiósa azonban éjszakára kikapcsolta a készüléket, így nem fogta a Titanic későbbi vészjelzéseit. A Californian személyzete fényeket és rakétákat is észlelt a távolban, de nem reagált rájuk kellő sürgősséggel.
A brit vizsgálat nagyon súlyosan bírálta a Californian kapitányát, Stanley Lordot. Hogy a Californian ténylegesen odaérhetett volna-e időben és hány embert menthetett volna meg, azóta is vita tárgya. De ha egy közeli hajó hamarabb reagál, a jeges vízbe került emberek egy részének lehetett volna esélye.
Felelősségre vontak valakit az 1500 halottért?
Ez az egyik legmeglepőbb része a történetnek: senkit sem ítéltek börtönbüntetésre a Titanic elsüllyedéséért.
Két hatalmas vizsgálat indult, egy az Egyesült Államokban és egy Nagy-Britanniában. A brit vizsgálat 37 nyilvános ülésen 97 tanút hallgatott meg.
Edward Smith kapitány maga is meghalt a katasztrófában, így természetesen vele szemben büntetőeljárást sem lehetett folytatni. A White Star Line vezetője, J. Bruce Ismay túlélte a katasztrófát, és óriási társadalmi felháborodás célpontjává vált, amiért mentőcsónakba szállt, miközben rengeteg utas meghalt. Büntetőjogilag azonban nem ítélték el.
A brit vizsgálat a Board of Trade-ot is komolyan bírálta az elavult mentőcsónak-szabályok miatt.
A Titanic ezért olyan fontos fordulópont a hajózás történetében: a katasztrófa után világossá vált, hogy nem elegendő azt mondani, hogy egy hajó „elsüllyeszthetetlen”, és nem lehet a biztonsági szabályokat a hajó méretétől és az utasok számától elszakítva kezelni. A tragédia nyomán alapvetően szigorodtak a tengeri biztonsági előírások, többek között az az elv is megerősödött, hogy minden fedélzeten tartózkodó ember számára biztosítani kell mentőcsónakhelyet.
