A majmok és az emberszabásúak képesek játszani, kurkászni és tartós társas kapcsolatokat kialakítani más fajok tagjaival. Egy nemzetközi tudóscsoport 427 ilyen megfigyelést gyűjtött össze.
Az elemzés tudományos publikációkból, fényképekből és videókból származó adatokat, valamint 37 főemlősspecialista felmérésének eredményeit foglalta magában. A kutatók szigorúan kizárták a gyanúsan megrendezett vagy szerkesztett anyagokat. A megfigyelésekben részt vevő alanyok végül 88 különböző főemlősfajhoz, míg a partnereik 127 más állatfajhoz tartoztak.
A főemlősök leggyakrabban más fajok tagjaival játszottak – összesen 139 ilyen esetet jegyeztek fel. További 136 esetben az állatok társas kurkászást végeztek. Az interakcióknak ezek a formái azok számára is ismerősek lehetnek, akik házimacskákkal és -kutyákkal játszanak vagy gondoskodnak róluk.
Sok esetben maguk a főemlősök mutattak először érdeklődést a potenciális partnerek iránt. A kezdeti kapcsolatfelvételt 219 megfigyelés alapján tudták pontosan meghatározni: ebből 144 esetben a majmok vagy emberszabásúak kezdeményeztek, 72 esetben pedig a két fél szinte egyszerre lépett interakcióba.
Az életkor és a nem jelentősen befolyásolta a viselkedési mintákat. A fiatal állatok túlnyomórészt játékkal kötötték le magukat, míg a felnőtt nőstények gyakrabban mutattak barátságos, kurkászó magatartást. Ez utóbbiaknál 42 pozitív interakciót regisztráltak, szemben mindössze két negatívval. A felnőtt hímek ettől eltérő mintázatot mutattak: náluk 30 epizód volt békés, míg további 12 agresszív vagy durva viselkedésbe torkollott.
Az a hipotézis, miszerint a főemlősök különösen vonzódnának más fajok fiatal egyedeihez (kölykeihez), nem nyert egyértelmű megerősítést. Az ismert korú partnerek között 44 alkalommal találkoztak felnőtt egyedekkel, míg 37 alkalommal fiatalokkal.
Nem minden találkozás végződött jól. A kutatók 26 esetben számoltak be durva bánásmódról, és 13 esetben a partnerállatok el is pusztultak az ilyen találkozások után. Az áldozatok között madarak, tobzoskák, egy házimacska és más főemlősök is voltak.
Az egyik legszokatlanabb esetet Brazíliából jegyezték fel. Vadon élő kapucinus majmok fogadtak örökbe egy selyemmajomkölyköt, és legalább tíz hónapig gondozták. A kölyköt a majmok a hátukon és a vállukon hordozták, miközben két nőstény felváltva gondoskodott róla – egyikük még szoptatta is a kis jövevényt.
A tudósok hangsúlyozzák, hogy ezeket a kapcsolatokat egyelőre nem lehet egyenlővé tenni az emberi háziállattartás hagyományával. Továbbá a legtöbb feljegyzett interakció pontos időtartama is ismeretlen. Mindazonáltal a játék, a tolerancia és a más fajokról való gondoskodás képessége lehet az egyik fontos evolúciós előfeltétele a szoros ember-állat kapcsolatok kialakulásának – írta meg az Az elemzés tudományos publikációkból, fényképekből és videókból származó adatokat, valamint 37 főemlősspecialista felmérésének eredményeit foglalta magában. A kutatók szigorúan kizárták a gyanúsan megrendezett vagy szerkesztett anyagokat. A megfigyelésekben részt vevő alanyok végül 88 különböző főemlősfajhoz, míg a partnereik 127 más állatfajhoz tartoztak.
A főemlősök leggyakrabban más fajok tagjaival játszottak – összesen 139 ilyen esetet jegyeztek fel. További 136 esetben az állatok társas kurkászást végeztek. Az interakcióknak ezek a formái azok számára is ismerősek lehetnek, akik házimacskákkal és -kutyákkal játszanak vagy gondoskodnak róluk.
Sok esetben maguk a főemlősök mutattak először érdeklődést a potenciális partnerek iránt. A kezdeti kapcsolatfelvételt 219 megfigyelés alapján tudták pontosan meghatározni: ebből 144 esetben a majmok vagy emberszabásúak kezdeményeztek, 72 esetben pedig a két fél szinte egyszerre lépett interakcióba.
Az életkor és a nem jelentősen befolyásolta a viselkedési mintákat. A fiatal állatok túlnyomórészt játékkal kötötték le magukat, míg a felnőtt nőstények gyakrabban mutattak barátságos, kurkászó magatartást. Ez utóbbiaknál 42 pozitív interakciót regisztráltak, szemben mindössze két negatívval. A felnőtt hímek ettől eltérő mintázatot mutattak: náluk 30 epizód volt békés, míg további 12 agresszív vagy durva viselkedésbe torkollott.
Az a hipotézis, miszerint a főemlősök különösen vonzódnának más fajok fiatal egyedeihez (kölykeihez), nem nyert egyértelmű megerősítést. Az ismert korú partnerek között 44 alkalommal találkoztak felnőtt egyedekkel, míg 37 alkalommal fiatalokkal.
Nem minden találkozás végződött jól. A kutatók 26 esetben számoltak be durva bánásmódról, és 13 esetben a partnerállatok el is pusztultak az ilyen találkozások után. Az áldozatok között madarak, tobzoskák, egy házimacska és más főemlősök is voltak.
Az egyik legszokatlanabb esetet Brazíliából jegyezték fel. Vadon élő kapucinus majmok fogadtak örökbe egy selyemmajomkölyköt, és legalább tíz hónapig gondozták. A kölyköt a majmok a hátukon és a vállukon hordozták, miközben két nőstény felváltva gondoskodott róla – egyikük még szoptatta is a kis jövevényt.
A tudósok hangsúlyozzák, hogy ezeket a kapcsolatokat egyelőre nem lehet egyenlővé tenni az emberi háziállattartás hagyományával. Továbbá a legtöbb feljegyzett interakció pontos időtartama is ismeretlen. Mindazonáltal a játék, a tolerancia és a más fajokról való gondoskodás képessége lehet az egyik fontos evolúciós előfeltétele a szoros ember-állat kapcsolatok kialakulásának – írta meg az Earth.com.
