A kabócák fülsiketítő énekükről ismertek. A nyáron hallható éles hang a hímek párzási hívása. Minden kabócafajnak megvan a saját egyedi dala, amelyet csak az ugyanazon fajba tartozó nőstények ismernek fel.
A rovarok közül csak a kabócák képesek ilyen erőteljes és jellegzetes hangot kiadni. Hangképző készülékük meglehetősen összetett. Elsődleges hangszerük a dobhártyák: bordázott hártyák, amelyek a hasüreg alján helyezkednek el. Amikor a kabóca énekel, összehúzza a hártyákhoz kapcsolódó belső izmokat, aminek következtében azok befelé hajlanak. Ez egy jellegzetes kattanó hangot hoz létre. Amikor az izmok ellazulnak, a dobhártyák visszatérnek eredeti helyzetükbe, és a folyamat megismétlődik.
A kabócák elsősorban a nap legforróbb óráiban énekelnek. Hangos hívásuk nemcsak a nőstényeket vonzza, hanem el is riasztja a potenciális ragadozókat, például a madarakat.
Érdekes módon még a kabócáknak is meg kell védeniük magukat a saját fülsiketítő éneküktől. Mind a hímek, mind a nőstények párosított tükrös membránnal, úgynevezett dobhártyával rendelkeznek, amelyek hallószervként működnek. A dobhártyát egy rövid ín köti össze a hallószervvel. Éneklés közben ez az ín visszahúzódik, összenyomja a membránt, és ezáltal megvédi a hallókészüléket a károsodástól – írta a Gismeteo.
