A világ egyik legkáprázatosabb madara, Costa Rica csodája?

A bécsi Weltmuseum gyűjteményében található egy azték királyi fejdísz – az utolsó a maga nemében –, amelyet közel 400 irizáló smaragdzöld kvézál madárfaroktollakkal készítettek, és amelyeket egy félhold alakú legyezővé varrtak. A tollak olyan ritkák és olyan élénk színűek – annak ellenére, hogy több mint 500 évesek –, hogy az állítólag Mexikóból származó műtárgy 50 millió dollárt (több mint 15 és fél milliárd forintot) ér. Mégis, semmi sem múlhatja felül az igazi madarat.

Moctezuma fejdísze egy tollakkal díszített korona, a spanyol hódítás korából. Kvézál madarak tollakból készült, drágakövekkel kirakott arany alapba foglalva

Fotó: APA-PictureDesk via AFP/Hans Klaus Techt

„Régen tollas kígyónak hívták” – mondta Carlos Serrano Navarro Costa Rica esőerdeinek idegenvezető szakértője. A beceneve érthető: a quetzal, azaz kvézál nagyon értékes faj a madármegfigyelők körében, mivel hosszú farka akár az egy métert is elérheti, és repülés közben egy vonagló kígyó benyomását kelti.

Nem csoda, hogy az aztékok és maják annyira értékesnek tartották a kvézált. „Tilos volt megölni ezt a madarat, mivel úgy hitték, hogy az egyik istenüket, a Kukulkánt ábrázolja” – magyarázza Carlos, miközben az azték és maja tollas kígyóistenségről beszélt. A kvézál tollait az erdőből gyűjtötték, majd élelemre, ruhára vagy akár aranyra cserélték.

San Josétól kétórás autóútra délkeletre található San Gerardo egy hat mérföld hosszú, hegyekkel övezett völgy a Pan American Highway mellett. A kvézálok egészséges populációja egész évben itt él. A vadvédelmnek és a bőséges avokádónak köszönhetően, amely a kedvenc táplálékuk, szinte garantált, hogy látni lehet egy-egy példányt. „Úgy gondoljuk, hogy 100 pár quetzal van ezen a hat mérföldes úton, és természetesen sokkal több az erdő mélyén, amit még soha nem láttak.”

„A tollaik olyanok, mint a prizmák” – mondta Carlos. „Ha mikroszkóp alatt néznénk, keratin és melanin rétegeket látnánk, és ez az, ami megtöri a fényt.” Bizonyításra egy kvézál faroktollat préselhetünk egy könyv lapjai közé és valóban, a toll, amelyről meggyőződésünk, hogy smaragdzöld, zafírkékké, majd aranyszínűvé válik a napon. Ez egy kaméleonszerű képesség, amely szinte méltó a „nagy tollas kígyóhoz”, Kukulkanhoz. Így érthetőbb, miért értékelték az aztékok a kvézált többre az aranynál – írja a National Geographic.