Vadvirágok a globális felmelegedés ellen?

Laura Galloway és Antoine Perrier, a Virginiai Egyetem munkatársai genetikai elemzést végeztek és keresztezési kísérleteket végeztek közösségi kertekben, összehasonlítva a déli, középső és északi populációkat.

A déli populációk alacsonyabb genetikai diverzitást és nagyobb különbségeket mutattak egymás között, ami első pillantásra genetikai sodródásra utalt, de a kísérletek ezt cáfolták. Az elsodródási terhelés (a kis populációkban felhalmozódó káros mutációk) délen volt a legalacsonyabb, míg az északi populációk szignifikánsan több káros mutációt hordoztak. A terepi tesztekben a déli növények meleg körülmények között nőttek és szaporodtak a legjobban, de hűvösekben rosszul, míg az északi növények a déli kertekben elpusztultak; az enyhe telek megakadályozták virágzási ciklusaikat (vernalizáció).

A déli populációk az utolsó jégkorszak óta eltelt körülbelül 20 000 év felmelegedése során erős hidegjelek nélkül is virágozni tudtak.

A szerzők hangsúlyozzák, hogy az alacsony genetikai diverzitás és a magas differenciáltság inkább az erős szelekció, mint a hanyatlás eredménye lehet, és hogy a fajokat homogén csoportokként kezelő klímamodellek hibásak.

A periférikus populációk alkalmazkodhatnak a legjobban a jövőbeli felmelegedéshez, és elvesztésük az évezredek alatt kialakult egyedi adaptációk elvesztését jelentené – írja a Gismeteo.